Egyetlen tartozás

Amikor ideérkeztem, megkérdeztem a lelkipásztort és a gondnok urat, hogy mennyibe került ez az építkezés. Aztán a második kérdésem az volt, amit egy rendes püspöknek szintén fel kell tenni: van-e adósság? Azt mondták, hogy nincs. Azért idézem fel ezt az apró mozzanatot, mert ezeknek a kérdéseknek van bennem egy hosszabb előzménye. Évtizedekkel ezelőtt az USA-ban egy gyülekezeti közösségbe hívtak, és jelezték, hogy nagy eseményre készülnek, mert megszűnt a mortage. Egyszerű magyar emberke lévén,  bementem a könyvtárba, és kilapoztam a szótárban, ugyan mi ez a bűvös szó?  Itt azt jelentette, hogy ez az egyházközség évtizedekig adósságot törlesztett, mert hitelből építették fel a templomukat, de végére értek és az utolsó részletet is kifizették. És éppen azon a vasárnapon volt az az ünnepi aktus, amikor a presbiterek kiálltak az úrasztalához, hoztak, felmutatták az igazolást, hogy nincs többet adósság, és ünnepélyesen elégették az adós-levelet. Roppant boldog volt a gyülekezet, hogy a kötelezettségtől megszabadultak, amit évtizedekig, szinte két nemzedéken keresztül hordoztak. Akinek van adóssága, tudja, miről beszélek. Aki pedig már szabadult adósságtól, letette az utolsó fillért is és szabad lett, az még inkább tudja, miről beszélek. 

Pál apostol a Római levél 13. részét  ijesztő szavakkal kezdi. A felsőbb hatalmasságról beszél (polgármesterről, miniszterekről, urakról, hatóságokról), és azt rója ránk, keresztyénekre, hogy legyünk irántuk engedelmesek. És ez az engedelmesség nemcsak azt jelenti (amit gondolnánk talán), hogy előre engedjük őket az ajtóban, vagy ha valami törvényt hoznak, azt ímmel-ámmal megtartjuk, vagyis jó és tisztes állampolgárként élünk, de közben azért a mennyei haza után vágyakozunk, – hanem ilyeneket mond az apostol: az adót, a vámot adjátok meg, és köteles tisztelettel  tartozunk annak akié, a tiszteletet, és engedelmességgel annak, aki  elvárhatja tőlünk az engedelmességet. Úgy tűnik, ezek alapján, hogy Pál apostol holmi kispolgár. Ilyeneket, mondhatná valaki, egy forradalmi keresztyén nem mond. Szó sincs itt arról, hogy Jézus nevében felforgatjuk a világot; itt még annak a keménynyakúságnak sincs nyoma, amit mi reformátusok gyakorlunk szívesen. Igen, nekünk ez a művészetünk: nemet mondani, mindig nemet mondani, lázadni: nego ergo sum – nemet mondok, tehát vagyok! 

A neház szavakat azonban folytatja az apostol, és itt jön a titok.  És ma erről a titokról szeretnék szólni: De előbb hadd idézzek egy másik jelenetet, ami ideérkeztemkor történt. A gondok úr is kérdezett tőlem: láttam-e már a templomot? Mondtam, hogy láttam. És tényleg, mindent láttam? - kérdezte. Mondtam: a lényeget láttam mert  egyszer eljöttem megnézni az építkezést, éppen akkor, amikor a karzat magasságában hajlították a nagy vasakat, és drótozták össze a tartóelemeket. Akkor a lelkipásztor és a gondok úr kipróbálták, tudok-e még létrát járni. Felmentünk a magasba, s ott már emelkedtek a falak is. És láttam azokat az elemeket, amelyeket már nem látunk, mert a gyönyörűen kivakolt, kifestett falak, a burkolatok eltakarják. De akkor láttam azt, ami ezt az egész épületet összetartja. Láttam azt, ami  lényegében véve az épület. Nos, Pál apostol most megmutatja nekünk, hogy miért mondja ezt az, úgymond, kispolgári szót, hogy adjátok meg az adót!? Igen, az összes adót és az összes vámot. Miért mondja ezt az apostol? Mert el akar juttatni bennünket a lényegig. Ez pedig ebben áll: senkinek semmivel ne tartozzatok, csak azzal, hogy egymást szeressétek! Minden adósságot, minden vámot, minden köteles tiszteletet, mindent, amit ebben a földi életben  meg kell adnunk, meg kell tennünk, meg kell cselekednünk, add meg, tedd meg! – hogy szabad légy.  Azt a példát is felidézhetjük az evangéliumból, amikor a templomi adószedők odaléptek Péterhez, és  azt mondták: hogy van az, hogy a te mestered nem fizeti be a templomi adót? (Máté evagéliuma 17,24) A régi Izraelben minden tisztességes izraelita adót fizetett a templom fenntartására, mondjuk, ez volt az egyházfenntartói járulék. Ekkor Jézus, miután Péter beszámolt neki erről, megkérdezte Pétert: amikor egy országot elfoglal valamely birodalom, vajon kiktől szedik az adót? A meghódítottaktól vagy a a birodalom polgáraitól? Péter tudja a kézenfekvő választ. Azoktól, akiket meghódítottak, az alávettek fizetnek. Tehát a fiak szabadok – vonja le a következtetést Jézust. Igen! No, akkor menj, vesd ki a horgot, fogsz egy halat, találsz a gyomrában két státert, fizesd be templomadóként! Mert a fiak szabadok. Add meg, hogy szabad legyél. Ne legyen rajtad semmiféle teher, sem adó, sem vám, sem tisztelet, sem engedelmesség, – legyél szabad! Lehet ezt így értelmezni. Igen, pontosan erre visz bennünket Jézus szava is. Szabadnak lenni jó, keresztyénnek lenni jó. 

De olvassuk pontosan végig azt, amit az apostol mond. Senkinek semmivel ne tartozzatok, csak azzal, hogy egymást szeressétek! Vagyis tegyél le minden adósságot, tegyél le minden kötelmet, szabadulj fel, mégpedig olyan módon, hogy nem elszöksz, hanem úgy, hogy megfizeted, megadod, teljesíted. És ne  azért tedd, hogy szabad légy csak úgy bármire, hanem azért, hogy szabad légy arra, hogy a legnagyobb adósságot tudjad teljesíteni. Ez a keresztyénség titka, ez a keresztyénség lényege. Legyen ennek a gyülekezetnek is ez a titka és ez a lényege. 

Mit jelent ez?  Ahogy olvassuk tovább a Római levelet, látjuk, ilyeneket mond az apostol: fogadjátok be a gyengéket! Ezt jelenti a nagy adósságot törleszteni. Fogadjátok be a gyengéket, mert  mi erősek tartozunk azzal, hogy a gyengék erőtelenségét hordozzuk (Rm 14). És sorolhatnánk még tovább a Római levél végéről, mit jelent egyetlen eggyel adósnak lenni. Egyetlen eggyel  – de nem az adóhatóságnak, nem a királyoknak, nem a nagyoknak, nem a vámosnak adjuk meg, hanem annak, Aki megteremtett bennünket. A pulpituson látjuk itt is a Jézus Krisztust kifejező jeleket: Ő az, Aki megtanít bennünket erre a nagy-nagy adósságra. Nem arra, hogy adósok maradjunk, hanem arra, hogy milyen módon lehet ezt az adósságot letörleszteni. 

Amikor a budapesti Teológián elkezdtem a kátét tanítani, oda óra után odajöttek hozzám a diákok, hogy micsoda zavaros, középkori  szöveg ez, amit a Káté elején olvasunk, hogy emberi nyomorúságunk abban volna, hogy adósok vagyunk az Istennek?! Dehát, feleltem, Isten arra teremtett minket, hogy megtartsuk a szeretet nagy parancsolatát. Szeresd az Urat és szeresd felebarátodat, mint magadat. Ezt nem tudjuk megtenni. Valakinek törleszteni kell, valakinek eleget kell tenni, valakinek ki kell fizetni ezt az adósságot. Jézus Krisztus az, Aki odaállt a helyünkre, és eleget tett, fizetett. Fizetett azért, hogy szabad legyél! Fizetett azért, hogy szabad legyél, hogy elkezdj szeretni. És ne mondd azt, hogy: nem tudok szeretni, mert  meg kell fizetnem az adót. Ne mondd, hogy nem tudok szeretni, mert jönnek a vámosok és viszik  a vámot. Ne mond, hogy nem tudok szeretni, mert úgy alakult ez a magyar világ, hogy itt annyira tisztelni kell már a nagyokat, meg a hatalmasokat, meg a törvényhozókat, annyi sokat kell nekik hajbókolni, hogy már nem jut idő a szeretetre. Ne mondd, hogy nem tudok szeretni, mert engedelmeskedni kell. És sorolhatnám még az ürügyeinket. Ezer van belőlük, tornyot tudunk belőlük építeni. De csak csutkavár az a torony, a kifogások hamis építménye! Gyerekkoromban  gyakran ültünk a konyhában, ahol kukorica-csutkával fűtöttük a sparheltet, és mi gyerekek raktuk egymásra a csutkát, micsoda statika volt az már,  13-ig fel tudtam rakni, aztán jött a nagymama, megfogott egyet, tűzre vetette, és odalett a csutka-vár. Ilyenek a mi ürügyeink. De ha Krisztus felszabadított, megszabadított, ha felmentett minden bűn-adósság alól, akkor végképpen nem tudod magadat a szeretet törvénye alól felmenteni! És nem is akarhatod! Ez a keresztyénség nagy titka. Teljesen szabad vagy. Nincsen adósságod. Csak egy adósságod van:  amit itt, az apostol mond, hogy egymást szeressétek!

Ez a szép  épület, láttam, jól egybe van kötve.  És az a nagy titok, amiről most szóltam, ez a mi életünknek  a legmélye, a keresztyén életünknek az alapja. Ez a szép épület szilárd alapokon áll. A kérdés, hogy a mi életünk szilárd alapokon áll-e? Össze van-e kötve, meg van-e vasalva, be van-e kötve minden íze, eleme arra az egyetlenegy, nagy ügyre, amit oly sokszor félretolunk az ürügyeinkkel. Mert csak egy  ügy van, amit Németh László szavával: üdvösség-ügynek nevezünk. Mit keresnek ezzel szemben az ürügyek? Milyen szépen tanácsolja Pál apostol a római keresztyéneket abban a zűrzavaros világban, ami régen Róma volt. De mit beszélek én Rómáról? Róma most van. És azt mondja az apostol a rómaiaknak, és nekünk: tegyétek magatokat teljesen szabaddá, senkinek semmivel ne tartozzatok, csak azzal, hogy szeressétek egymást! Legyen az a közösség gyengéket befogadó közösségg! Legyen ez a közösség az erőtelenek terheit hordozó közösség! Legyen ez a közösség azzá a közösséggé, ahol  élő szívvel, szent élettel éljük meg azt, hogy a mi Urunk Jézus Krisztusunk megfizetett helyettünk és érettünk mindent, hogy mi az Ő Szentlelke áldásában, bepecsételő ajándékainak erejében tudjuk teljesíteni az egyetlenegy és örök adósságot, a legszebbet, a megunhatatlant, a sosem terhest, a boldogítót, az üdvösségre vezetőt! Egymást szeressétek!

Ámen