Csak egy szót

„Mikor pedig ezeket mondotta nekik, az írástudók és farizeusok kezdtek felette igen ellene állni és őt sok dolog felől kikérdezgetni, ólálkodván utána, és igyekezvén valamit az ő szájából kikapni, hogy vádolhassák őt.” (Lukács 11, 53-54)

Szeretett gyülekezet! Krisztus követése nehéz ügy mindannyiunk számára. Igen, Jézus azt mondja, hogy az ő igája könnyű és gyönyörűséges (Mt 11,30), de mi nehezen tesszük le a magunk készítette igát, hogy aztán felvegyük a Jézus gyönyörűséges igáját. Miért nehéz ezt a két mozdulatot megtenni? Azért, mert ezek mindig konfliktusok során mennek végbe. Ha végig olvassuk az evangéliumokban Jézus földi életét, nyilvános szolgálatát, igehirdetését, gyógyításait, a keresztutat, megfeszíttetését, feltámadását, mennybemenetelét, mindegyre ezeket a konfliktusokat látjuk, és mi éppen ezeket szeretnénk elkerülni. De Jézus hívását nem érthetjük másképpen, csak úgy, hogy letesszük azt, amit életügynek, életprogramnak, élettehernek tartunk, és lám, nem szívesen tesszük le. A fölolvasott ige is ezt mutatja. Jézusnak felrónak egy szertartási mulasztást, mire ő súlyos jajszavakat mond. Ezek a jajszavak nem páratlanok, és nem csak erre az esetre vonatkoznak, hanem végig kísérik Jézus egész szolgálatát. Nyilvános fellépése kezdetén a Hegyi Beszédben jajszavakat mond a gazdagokról, a hatalmasokról, akik elvették már e földön jutalmakat (Lk 6,24-26). Amikor sok csodát tett a Genezáreti-tó környékén, és hömpölygött körülötte a tömeg, mohón kapkodtak utána, jajszavakat mondott Korazinról és Betsaidáról, a két kis halászfaluról, mondván, hogy nagyobb csodák estek bennük, mint a próféták idején, mégis hitetlenséggel fogadták (Lk 10,3). Jajszavakat mondott a megbotránkozókról és a megbotránkoztatókról is (Lukács 17,1). Jajszót mond arról is, aki majd elárulja őt (Lk 22,22), és elsiratja Jeruzsálemet is (Lk 19,41). Amikor pedig a követői bekövetkezendő üldözéseiről beszél, jajszavakat mond a szenvedők felől (Lk 21,43). És itt is jajszavakat mond. Látjuk hát, hogy ez a kemény beszéd végig kíséri Jézus szolgálatát és végig kíséri azoknak az életét is, akik Jézus követésébe állnak.

Itt hat jajszót hallunk, ezeket Máté evangéliuma közlése szerint Jézus máskor is elmondta. Itt az áll a háttérben, hogy megbotránkoztak rajta. Meghívták egy lakomára, ahol nem tett eleget a kötelező mosakodási szertartásnak. Ennek nyomán súlyos jajszavakat mond azokról, akik elhagyják a méltányos ítéletet és Isten szeretetét. És azokról is, akik szeretik az elöl ülést, meg a piacokon a köszöngetést, vagyis szeretik a tekintélyt. Jajszót mond azokról is, akiknek az élete mások számára csapda. Olyanok vagytok, mondja Jézus, mint a rejtett sírok. Az emberek nem tudják, hogy ti valójában sírgödrök vagytok. Jajszót mond azokról is, akik az embereket agyonterhelik mindenféle szabállyal, törvénnyel, de leginkább be nem tartható törvényekkel, amelyekről eleve tudják, hogy ők aztán nem fogják megtartani. Olvassuk manapság is, hogy egy-egy politikus lebukik, mert pár hete hozott a parlament egy törvényt, amit ő is megszavazott, aztán esze ágában sem volt betartani. Mikor megszavazta már akkor tudta, hogy nem fogja megtartani. Jajszót mond az emlékezetpolitika fölött is: jaj nektek, akik síremlékeket építetek a prófétáknak! Azt mondjátok, hogy ha mi akkor éltünk volna mikor az elődeink éltek, a hajuk szála se görbült volna a szent embereknek. Dehogy, mondja Jézus. Azzal, hogy síremléket emeltek, egyetértéseteket fejezitek ki azokkal, akik elpusztították őket. Ők megölték a prófétákat, ti meg eltemetitek őket. És jaj azoknak is, akik megkapták az istenismeret kulcsát, de mivel nem mennek be az Isten országába, másokat sem engedtek be. Csupa jaj. Döbbenetes dolog következik ezután. Jézus beszéde nagy indulatot vált ki, ezt még érjük. Erősen szembeszegülnek vele, ezt is értjük. Faggatni kezdik, szinte kényszervallatássá alakul át a dolog, lesben állnak körülötte, mint a vadász, s igyekeznek valamit kikapni a szájából, hogy megvádolhassák. Ezt is értjük, ezt már korábban is megtették. Jézus tiszta és metsző ítélete fölbőszítette őket, értjük. Ám a jajszavakban nem találnak semmit, ami alapján Jézust megvádolhatnák. Ez a döbbenetes! Burkolt módon elismerik Jézus jajszavainak az igazságát. Nos, testvérek, az első nagy próbatétele a Jézus követésének ez: Jézus szavának az igazsága elől nem tudunk kitérni, ám az igazság halálos ellenállásra késztet bennünket.
Ezt kisebb-nagyobb mértékben más helyzetekből is jól ismerjük. Nem tudunk mást tenni, az igaz szó előtt fejet kell hajtanunk, nincs ellenvetésünk, ugyanakkor ez az igazság, elképesztő módon felbőszít. Nem a hazugság bőszít fel, hanem az igazság. Milyen érdekes. Sokszor dühösebbek vagyunk az igazság miatt, mint bármilyen hazugság miatt. Sokszor jobban felháborodunk a tiszta és világos beszéden, az egyértelmű igazságon, mint a zűrzavaros hazugságokon. Most ez történik itt. Azt írja az evangélista, hogy mikor ezeket mondotta nekik Jézus, akkor a farizeusok és törvénytudók keményen szembeszegültek Jézussal. Sértődés is van benne, nyilván. Jézus a farizeusokkal kezdte. De megszólalt egy törvénymagyarázó, és azt mondta: Mester, amikor ezeket mondod, minket is bántasz! Erre Jézus fordít egyet a szón, jajt mond törvénymagyarázók felett is. Együttes lesz a felháborodás és az ellenállás. De még egyszer hangsúlyozom, abból amit Jézus a jajszavaiban elmondott nem tudnak semmit kivenni, amire azt mondhatták volna, hogy hazugság vagy hamis vád.
Hanem,folytatja Lukács, elkezdték Jézust figyelni, és ólálkodtak körülötte. Úgy lehetne ezt visszaadni az eredeti szó értelmében, hogy hajszát indítottak Jézus ellen. Mint amikor a vadászok kimennek az erdőbe, eleresztik a vadászkutyákat, hogy azok fölhajtsák nekik a sűrűben rejtőző vadat. Ólálkodtak, lesben álltak, félrehúzódtak, mintha ott se lennének. Éspedig azért, mondja az evangélista, hogy kikapjanak a szájából valamit, amivel aztán megvádolhatják. Másutt is olvasunk erről; és most azért szólok külön is ezekről a kifejezésekről, hogy a Lukácsét még jobban megértsük, mert Lukács itt olyan szót használ, amit ezen kívül csak egyszer olvasunk az Újszövetségben, a Római levélben, ahol Pál apostol a bűn a csapdájáról beszél (Rm 11,9). Más szavakkal fejezi ki Márk evangélista, hogy lesben állva figyelték Jézust, hogy vajon gyógyít-e szombaton, vagyis megszegi-e a szombat napi törvényt (Mk 3,2). Máskor, mondja ugyancsak Márk evangélista, odamentek Jézushoz a farizeusok és a heródespártiak, a baloldal meg a jobboldal, a konzervatívok meg a liberálisok, kész nagykoalíció, és föltették neki a kérdést, hogy kell-e a császárnak adót fizetni. Miért kérdezik? Hogy megfogják, szószerint elkapják beszédében (Mk 12,12). Máté evangélista egy másik kifejezést használ: Jézust azért faggatják, hogy letartóztassák (Mt 14,31). És harmadjára itt ez a szó, amit csak Lukács evangélista használ. Eredetileg elegáns kifejezés. Platón is használja. Filozófusok vitatkoznak, az egyik kifogy az érvekből, és kezdi a másik szavát kiforgatni. Így szól neki a másik: nem szégyellsz szavakra vadászni?! (Gorgiász, 489) Platón azt a helyzetet írja le, amikor a vitatkozó felek már eltértek a lényegtől, és össze-vissza kapkodnak a szavak után, csak azért, hogy beszélhessenek. Lukács ezzel a kifejezéssel azt, hogy valamit ki akarnak kapni Jézus szájából, ami alapján bevádolhatják, elég egyetlen egy szó is. Jézus tudja ezt. És mondhatna ilyen szót. De most csak jajszót mond. Aztán mikor ítéletre viszik, és Pilátus az ellene fölhozott vádak felől faggatja: te vagy-e a zsidók királya? - akkor Jézus azt feleli: te mondod. Csak egy szó. Amikor a főpap vallatja: te vagy az Isten Fia? – azt feleli: te mondtad. Csak egy szó. Megvan hát a szó, ami már elegendő a vádhoz és a halálos ítélethez. Itt nem mond ilyet Jézus. Még nem jött el sötétség órája. Itt még nem hallani ilyen szót. Jézus most még kitér a provokáció elől. Még nem ad alkalmat arra, hogy megvádolják és elítéljék. Egy szót sem ad nekik.

Hadd fordítsam meg mindezt, testvérek, hogy még jobban megértsük a tanítványságunknak, a Krisztus követésünknek a nehézségét, hogy aztán még buzgóbban kérjük a Szentlélek erőit, hogy hűséges tanítványai legyünk Jézusnak. Jézus több ízben intette a tanítványait, int minket is, hogy amikor majd ítélőszékek és hatalmasságok, fejedelmek elé visznek, így mondja Lukács evangélista: „tökéljétek el a szívetekben, hogy nem gondoljátok el előre, hogy mit fogtok védelmetekre mondani” (Lk 21,14). Ha a Jézus tanítványai akarunk lenni, le kell tennünk a magunk készítette igát és föl kell vennünk az övét. Vagyis ne készíts előre elgondolt védekezést. És itt végképp megzavarodunk. Valóban, azt parancsolná Jézus, hogy ne tervezzük el, mit fogunk védekezésül mondani? Pedig arra fel kell készülni, a védekezést előre jó előre el kell gondolni. A szavakat meg kell fontolni, főleg itt, a 21. században. Mennyi mindennel vádolják a keresztyéneket! Mennyi mindennel csúfolják a keresztyéneket! Mennyi mindennel kicsinylik a Jézus követőit? Hát akkor valami jóféle választ csak kigondolok már! Gúnyol a kollégám, mert én templomba járok? Na, keresek rá egy jó választ, s elhallgattatom. Most karácsony táján én magam is nagy próbát álltam ki, testvérek, pöfögtem is magamban. Be nem állt némely influenszer újságíró szája. Gyalázták a keresztyéneket. Persze, mikor máskor? Így szokták ezt, karácsonykor jön az ügyeletes keresztyén-szidalmazás! Na de, elég volt, majd kigondolok valami erős választ, és beírok az újságba! S hallod a nagy embereket? A gazdagok, befolyásosak, lám, hogy kicsinyítik a keresztyénséget. De majd találunk erre is csattanós választ! Vagy éppen alázatost! És még hány efféle helyzet van, testvérem! Jézus pedig azt mondja, hogy tökéld a szívedben, vésd be a szívedbe, hogy nem gondolod el előre a védekezésedet. De ha nem gondolhatom el előre, akkor meg fogok zavarodni abban a helyzetben, amikor eljön a vallatás ideje. Mert az eljön, úgy, ahogy itt Jézus esetében az írástudók és a farizeusok kezdtek erősen szembeszállni vele, és őt sok dolog felől faggatni. Ó, ha engem kezdenek el vallatni, ó, ha engem kezdenek el faggatni! Biztos kijön a számon valami, ami majd vádként hullik vissza rám! Jézus meg azt mondja, hogy tökéld el magadban, hogy nem készülsz fel...
Lehet így a Jézus követőjének lenni? Így kell a Jézus követőjének lenni! Még egy szót sem gondolsz el előre.
S most fordítsuk meg teljesen ezt: csak egy szó. Mit ér, ha csak egy szó jön a Mester ajkáról? Azt mondja Jézusnak a kapernaumi százados: hatalmasság alá vetett ember vagyok én is, ha azt mondom a legényemnek, gyere ide, idejön, menj oda, oda megy. „Csak egy szót szólj, és meggyógyul az én szolgám!” (Mt 8,8) Másutt azt olvassuk az evangéliumban, hogy Jézus egyetlenegy szóval kiűzte a tisztátalan lelkeket (Mt 8,16). Egyetlen egy szóval. Csak egy szót szólj! Ide vezeti tanítványait a Mester, minket is ide vezet, amikor azt mondja, hogy tökéld el, hogy nem készülsz fel arra, hogy mit mondasz majd. Tökéld el - s utána már nem kell latolgatni. Azzal készülsz fel, hogy nem készülsz, mert készen állsz. Vagyis nem veszed a kezedbe jó előre a magad mentségét, mert a te mentséged és megmenekülésed a Krisztus kezében van öröktől. A Szentlélek azon az órán megadja nektek, hogy mit mondjatok; ha most Szentlélek erejében jársz, akkor is veled lesz a Lélek, és nem hagy el. Tehát nem arra bíztat Jézus, hogy felelőtlen szabadsággal improvizálgassuk a keresztyén életet, a tanítványság nem szituációs játék, hanem teljes odaszánás Krisztusnak - tökéld el ezt! És amikor számonkérnek, a Szentlélek megadja neked azon az órán (nem most előre, hanem ott, azon az órán), hogy mit mondj!

Ólálkodtak Jézus után, és igyekeztek kikapni valamit a szájából, hogy megvádolhassák őt. Nem különb a tanítvány a mesternél, mondja Jézus (Lk 6,40); vagyis aki nem veszi fel a maga keresztjét, nem lehet az ő tanítványa (Lk 14,27). Aki a Krisztus tanítványa, tudnia kell, hogy ólálkodnak utána. Lesben állnak körülötte, csapdákat helyeznek el az egész életében, a dolgaiban, körülményeiben, hajtóvadászatot indítanak a szavai és megfontolásai után, hogy megvádolhassák, hogy megszégyeníthessék, hogy elragadhassák Krisztustól, hogy letéríthessék az üdvösség útjáról. De tökéld el, hogy nem gondolod el előre, nem írod meg előre és nem magolod be a védőbeszédedet. Nem tanulsz be jó mondatokat. Miért is? Mert mindig csak ugyanazt tudod mondani, és csak egyet tudsz mondani: Jézus Krisztus nevét és dicsőségét megvallani. Nem tudsz más, csak igazságot mondani. Merthogy az igazság az, amit mindig, minden helyzetben, minden körülmények között mondanunk kell, mert mindig, minden helyzetben, minden körülmény között igaz. Jézus meghívott, hogy tedd le a magad életét és vedd fel a Krisztusét, tedd le a magad igáját és vedd fel az övét. Ha ezt elfogadtad, minden percben készen kell lenned arra, hogy az igazságot mond. Ezért nem kell előre felkészülnöd. Így hív bennünket kedves testvérek, Jézus Krisztus az ő követésére, ezekben a nehézségekben kell járnunk. Itt a döntés helye. Jézus jajszót mond képmutatóra, tekintély kedvelőre, elöl ülőre, másokat terhelőkre, az Isten országát mások elől elzárókra, de boldognak mondja azokat, akik őt követik. Boldogok mindenkor. Ámen.