Azért, hogy

„Pál, apostol (nem emberektől, sem nem ember által, hanem Jézus Krisztus által és az Atya Isten által, a ki feltámasztotta őt a halálból); és a velem levő összes atyafiak, Galácia gyülekezeteinek: Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől, és a mi Urunk Jézus Krisztustól, aki adta önmagát a mi bűneinkért, hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint. Akinek dicsőség örökkön örökké! Ámen.” (Galata 1:1-5)

Szeretett Gyülekezet! Kedves Testvéreim!

Isten avégre teremtette az embert, hogy Őt megismerje, Teremtőjével örökké tartó boldogságban együtt élve, Őt dicsőítse. Három célt rendelt tehát Isten az ember számára: a megismerésnek, a boldog együtt élésnek és az Isten dicsőítésének a nagy célját. De ezek voltaképpen annyira egyek, hogy szétbontani sem tudjuk - bármelyik csorbul, elvész a másik kettő is. Azért kellett Istennek Szabadítót küldeni, mert az ember ezt a célt, amely három részre is bontható, de mégis egy, elvesztegette, elvétette, és nem tud az isteni rendeltetés szerint élni. Pál apostol most itt, a Galata levél elején egyetlenegy szóval tudja kifejezni, amit más képekkel és szavakkal is elmondhatna, de ő most ezt választja: isten azért küldötte Krisztust, hogy kiszabadítson bennünket. Hogy megszabadítson minket. Lehet, mint mondottam, másképp is fogalmazni, és más módon is megfogalmazni Istennek ezt a nagy jótéteményét. Van, aki úgy szereti ezt mondani: Isten azért küldötte Jézust, hogy meggyógyítson minket. Más úgy mondja, hogy Isten azért küldötte Jézust, hogy utat mutassonnekünk. Más azt mondja: Isten azért küldötte Jézust, hogy megszenteljen bennünket. De ha ezt a három célt vesszük, hogy azért teremtett bennünket Isten, hogy Őt igazán megismerjük, Vele boldogan együtt éljünk, és Őt dicsőítsük, akkor teljesen megalapozottan kell azt mondanunk, hogy Jézust azért küldte Isten, hogy kiszabadítson bennünket. Kiszabadítson abból a világból, amely csak azért gonosz és azért rossz, mert az ember azzá tette. Nem száműzetésben vagyunk a világon, Isten bennünket ide teremtett. Nem a világ gonosz, nincs igaza József Attilának, aki egy szomorú versében azt mondja: ugyancsak rossz kedvében lehetett Isten, hogy ilyen csúnya planétát köpött. Nincs igaza a gnosztikusoknak sem, akik azt mondják, hogy ez a világ veszendő és eleve kárhozott. Az apostol nagyon jól tudja, hogy mikor azt mondja gonosz ez a világ, azt is mondja: az ember miatt lett az. Az ember bűne rontotta meg ezt a világot. Az ember bűne hatolt el az első embertől mindenkihez, és az ember bűne miatt lett átkozott a föld, és kell vérrel-verítékkel megszerezni a betevőt. Az ember bűne miatt olyan fájdalmas a szülés, az utódlás, az ember bűne hatolt el mindenhova. Isten azonban elküldte Krisztust, hogy kiszabadítson. Nem a gonosz világból - de abból is! -, hanem döntő módon abból, ami miatt a világot elvetemültnek, rossznak, gonosznak tudjuk és látjuk: a bűneinkből. Igen pontosan és meghatározó módon fogalmaz az apostol: kegyelem legyen néktek és békesség az Atya Istentől és a mi Urunk Jézus Krisztustól, aki adta önmagát a mi bűneinkért engesztelő áldozatul,  - váltságdíjul tehát, hogy az a nagy teher, amely összeroppantja az emberi életet, lekerüljön rólunk, hogy a kifizetetlen adósság, amelyet az egész emberi történelem sem tud letörleszteni, egyetlen igaz ember, a második Ádám által kifizetetté váljon,  - és az ember szabaddá legyen. Szabaddá, de mire? Arra, amire Isten teremtette, hogy Teremtőjét megismerje, Vele éljen, és Őt dicsőítse. Ezen a mai estén elhangzott kórus- és zeneművek, a kórusművek szövegei, a bibliai szövegek feldolgozásai, mind-mind erre hívtak bennünket. Elfogadni Jézusnak ezt a szabadítását, és ebben a szabadításban szabad emberként, Isten gyermekeként törekedni igaz és teljes szívvel Őt megismerni, Vele boldogan együtt élni, és már itt, ezen a földön boldog és hálás szívvel magasztalni és dicsőíteni Őt. Adja Isten Szentlelke mindannyiunknak, hogy a zene szövegei, üzenetei és most az ige üzenete is egészen szívünkig eljusson, meghívjon, és teremtő, megváltó Istenünknek elkötelezzen. Ámen.