Az egész élet: hála

Az egész élet: hála

Gyászoló Testvéreim! Ónodi Szabó Sándorné, született Fáy Ildikó testvérünktől búcsúzunk, aki  1924. december 9-én született Budapesten, és 2020. február 24-én ment el a mindenélők útján.

Testvérünk ravatala mellett  vigasztaljon és erősítsen minket Isten igéje a 62 zsoltárból:

„Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget.

Csak ő az én kősziklám és szabadítóm,

erős váram, nem ingadozom sokáig.

Bízzatok benne mindenkor, ti, népek,

öntsétek ki előtte szíveteket,

Isten a mi oltalmunk!” (Zsoltár 62,2-3.9)

Imádkozzunk: Mennyei Atyánk, a Krisztus Jézus által! Kiöntjük előtted szívünket, hogy ne ingadozzunk! Hozzád jövünk, erős kősziklánk, hogy gyászunkban erőt kapjunk tőled, és segítséget  szomorúságunk elhordozásához és élő reménységet, Tőled, aki halálból szabadító vagy. A feltámadott Krisztusért hallgass meg minket. Ámen

Textus: „Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.” (Zsoltár 103,1-2)

Egy évszázadnyi életért adunk most hálát. Ihletett és ihlető családok gyermeke volt Fáy Ildikó, aki minden körülménye közepette és ellenére szilárdan őrizte hitét. Sorolhatjuk a körülményeket: a gyermekkort, az otthont, a sokféle szépséget, méltóságot, emberséget továbbadó felmenőket, a megépült otthont, aztán világháború és a diktatúra rettenetét, az üldöztetést, a méltó életért való szívós küzdelmet, a rokonság felkarolását, a sokféle munkát, a gyermekek felnevelését, az unokák és dédunokák fölötti örömet, a hit szépséges gyakorlását, a művészi örökség továbbadását, és az utóbbi években a gyászt, a  betegségeket. De mindezek közepette, még ha sötét felhőket is borítottak rá olykor a küzdelmek és a bajok, ő oly gondossággal őrizte és tartotta meg Isten iránti bizodalmát, amilyen gondossággal készítette csipkéit. Ismerte a titkot, az a titkot, hogy a szív csendességében találkozik leginkább az ember a megváltó Istennel. Mi általában úgy tartjuk, hogy a világ nyüzsgése, zaja elől kell visszahúzódni a lélek csendjébe. Elfogadjuk, hogy vannak szerény és visszafogott alkatú emberek. Vagy olykor magunk is ihletért keressük a csendet, vagy önmagunkkal való szembenézés okán indulunk el befelé a lélek útjain. A zsoltár azonban az emberi lélek elsőrendű tevékenységének a hálaadást nevezi meg – mert Isten szent nevének erejét legbelül tapasztaljuk meg igazán, és az emlékezés (a számbavétel) nehéz iskolájában tanulunk meg jótéteményeiről és áldásairól el nem feledkezni:

nem feledni az otthon áldását, az elődök drága örökségét, a megtartó kegyelemet bajban és üldöztetésben, a munka nagyszerű értelmét, a gyermekekben és unokákban kapott áldásokat, a szépség örömét, a gyászban kapott vigasztalásokat és a betegségben kapott erőket   – az egész életet Isten kezében.

Mi most csak annyit látunk, amit egyik kedves verse, Kányádi Sándor XC. zsoltára mond:

„Aztán egyszer csak, valahol a kilencven
s a száz között, lefordult válláról a zsák.”

Elment hát közülünk. De azzal a biztos nyugalommal ment el, hogy megtanított minket is a hitnek erre a bensőséges mozzanatára – menj be a te belső szobádba, mondja Jézus, és az Atya, aki lát téged, megfizet neked nyilván. Megadja a feltámadás reményét, amelyet az a Jézus szerzett meg nekünk, aki maga is kereste az Atyával a magános órát, aki maga is így imádkozott sokszor: igen, Atyám, hálákat adok neked... Ne feledkezzünk el hát Isten jótéteményeiről – Mert ha felidézzük ezeket, bátran nyithatjuk meg szívünket vigasztaló kegyelme és a reménység erői előtt. Hála az egész élet, hogy aztán majd dicsőítés legyen az örök hazában. Ámen

Imádság: Mindenható Isten, mennyei Édesatyánk! Kihez mehetnénk gyászunk fájdalmával, aki megvigasztalna bennünket! Örök életnek beszéde van Tenálad, a mi Urunk Jézus Krisztusban. Köszönjük, hogy Őbenne megmutattad szeretetedet: halálra adtad bűneinkért, hogy legyőzze a halált; feltámasztottad, hogy feltámadásunk záloga legyen. Ezzel a hittel és bizalommal helyezzük kezedbe eltávozott testvérünket, akinek hálát adunk az életéért! Atyai kezedre bízzuk elköltözött testvérünk szeretteit. Erősítsd meg őket és erősíts meg mindannyiunkat, hogy a Te erőddel fordulhassunk szembe a halál és a pusztulás erőivel, a Tőled nyert élet szolgálatában az élet fejedelme, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.