Miről tudhatjuk meg, hogy nem bolondok vagyunk, hanem eszesek?
Néha Ámos próféta szava segít - az eszes pedig hallgat, mert ezek az idők gonoszok...
De végeredményében Krisztus igazít útba ebben a nehéz kérdésben is, mert egyrészt válaszol a mi sürgetésünkre: mikor és hogyan jön el Isten országa, másrészt és inkább, éppenséggel azt mutatja meg, hogy miképpen lehetünk boldog részesei az isteni örömnek.
1) Isten Országa jön el! - Vagyis nem az, amit összerakunk a vágyainkból, kikövetkeztetünk a világ dolgaiból ( a magunk dolgaiból). A példázat szerint a lakodalomban érkező vőlegény az, aki egyes egyedül megkérdőjelezhetetlen, hogy mit miért tesz. (késik? - elidőzik?)
A köszöntésére odagyülekezett és reá várakozó lánykák, akik majd érkeztekor fénykoszorúba fogják, teljességgel ennek a szuverenitásnak az erőterében vannak. Ez azt jelenti, hogy szent életet kell élnünk - Istent másképpen nem lehet sem várni, sem köszönteni.
2) Isten országára készülettel kell lennünk. Bonhoeffer szerint a szentek gyülekezetének ez három dolgot tesz nyilvánvalóvá:
a) el kell különülniük a világtól. Ez itt a tíz szűz sajátos helyzete, nekik az a feladatuk, erre „szerződtek”, hogy a vőlegényt köszöntsék, amit tesznek azt a vőlegény érkezésére nézve teszik - megadott helyen, megadott helyzetben. Nem elegyedhetnek más dolgába, nem kezdhetnek bele más feladatba. Szép irónia van abban, hogy elbóbiskolnak és el is alszanak. Én ezt úgy veszem, mint Jézus szelíd megértését irántunk - még nincs itt a mécsesgyújtás ideje, még nem harsant fel a kiáltás: ímhol a vőlegény, jöjjetek elébe - hát mit csináljunk? Aztán teszünk ezt-azt.
b) továbbá, mondja Bonhoeffer, a szent élet Isten szentségéhez méltó magatartásban mutatkozik meg. Vagyis abban, hogy - értsük így a példázatot! - van olaj a mécsesben, és hogy ez kitart. A szent élet nem egyszeri bravúr, amit ismételgetünk több-kevesebb sikerrel (vagy ha van róla felvétel, lejátsszuk újra meg újra). A szent élet szent odafigyelés, ez határozza meg még az alvásunkat is. Mikor felharsan a kiáltás: jön a vőlegény! - tudják, mi ébreszti őket, s tudják azt is, hogy mi a dolguk. A szívem álmomban is Istenre figyel. Az Énekek Éneke mondja szépen: aludtam, de ébren volt a szívem (Énekek Éneke 5,2).
c) S végül, a szent élet az is jelenti, hogy Krisztusban van elrejtve az életünk - ez leginkább a példázat erős szava fejezi ki: és bezáratott az ajtó. Itt nyelvészkednünk kell. Az akadémikusok üldözik a passzív szerkezetet: be lett zárva az ajtó, azt mondják németes (die Thür ward verschlossen - ahogy Luther fordítja). Ám Károli így adja vissza: bézárlaték, a 20. században pedig Kecskeméthy így: bézáratott az ajtó (vagy bezárult). De azért ma leginkább így fordítják, szerintem nem helyesen: bezárták az ajtót! Én pedig kérdezem: ugyan, ki zárták be az ajtót? Az ateisták? A rossz keresztyének? Evilág fejedelme? Az áruló barátaink? A rossz rokonság? Kik zárták be? Kérdezzük csak! Mert kérdezni kell, hiszen ez a szó: bezárni - hatalmas és erős.
Bezárni az eget - ez prófétai hatalom - mondja Jézus, és ezt olvassuk a Jelenések könyvében is Illésről (Luk 4,25, Jel 11,6). Továbbá messiási teljhatalom is: „az ő vállára adom a Dávid házának kulcsát, és amit megnyit, senki be nem zárja, és amit bezár, nem nyitja meg senki” - így jövendöl Ézsaiás egy korabeli hatalmasságról, aki valójában Krisztus előképe (Ézs 22,22).
És a papoknak is van hatalmuk kizárni a közösségből azt, aki fertőző beteg. A próféta-pap-király Krisztus előképei ezek.
De az imádsághoz is bezártság kell, ez teremt független teret a belső szobában Istennel együtt lenni (Mt 6,6).
És az isteni ítéletnek is szava ez: Isten, ha valakire rázárja az ajtót, az nem nyílik föl többé (Jób 12,14).
És mindenekfölött az isteni kegyelemnek is ez a szava: Noé bárkáján az Úr zárta be az ajtót, miután Noé és családja bementek (1Móz 7,17).
3) Isten országa azzal kezdődik, hogy teljesen ráhagyatkozunk Istenre.
Figyeljük még egyszer a történetet. Semmi meglepő nincs abban, hogy a lakodalmas ház ajtaját bezárták! Abban sincs meglepő, hogy a bolondok, akik elkéstek, már nem mehetnek be. Hiszen csak a vőlegénynek van joga - mégpedig felségjoga - késni, elidőzni. És joga van éppenséggel álmunk vagy álmodozásunk kellős közepén megérkezni. Egyedül az volna a meglepő, hogy ezt hallva, mi nem bízzuk rá magunkat teljesen Krisztus vezetésére, vagyis nem rejtjük el életünket egészen az ő szentségében. Az nem baj, hogy mi nem tudjuk sem az órát, sem a napot. Az baj, ha nem bízzuk rá teljesen Krisztusra az időt és a napot.
Ezért mondjuk csak bátran mindig: szívem csendben az Úrra figyel, ki segít, szívem csendben az Úrra figyel.
Ámen
Bogárdi Szabó István E-mail: info@bogardiszaboistvan.hu