A változás

Isten gondviselő kegyelméből megkaptam azt az egyszerű módot, amivel igehirdetésemet szerettem volna kezdeni. Ézsaiás könyvében olvassuk: harmatozzon a kegyelem és az igazság úgy, ahogyan az eső esik (Ézs 45). Nos, az előbb kaptunk a mennyei áldásból, nagy eső esett az imént, megfrissült a vetés, és körülöttünk a világ. Azt kívánom, hogy itt, a templomszentelő ünnepségen megkapjuk igéből a lelki harmatozást, a lelki áldást, amellyel Isten megújíthatja az életünket.

Mert az ige, ahogy Ézsaiás próféta mondja, olyan, mint amikor Isten elküldi az égből az esőt, és az nem tér vissza hozzá üresen, hanem elvégzi azt, amiért Isten elküldötte. Most is küldött igét az Úr és ez az ige a Római levél 12. részében a legnagyobb dolgokra emlékeztet bennünket. Mert – ne értse félre senki – nem a templom a legnagyobb dolog, nem a harang a legnagyobb dolog, nem a gyönyörű berendezés a legnagyobb dolog, nem az új klenódium a legnagyobb dolog, nem a környezet a legnagyobb dolog! Ezek nagy dolgok. De a legnagyobb az, hogy mi magunk változzunk meg. Ez a kis hajlék harmadjára újult meg, minden alkalommal kicsit szebb lett, nagyobb lett, ahogy a lehetőség hozta. Ennek örvendezünk most. Ám a kérdés az, hogy az elmúlt években, évtizedekben, a keresztyén hitben megtett eddigi életutunkon mi magunk változtunk-e, jutottunk-e előrébb és feljebb? Vagy mindegyre csak azt történt, hogy hallottunk valamit, rá is sóhajtottunk, rá is bólintottunk: úgy kellene lennie, de mindig csak ugyanoda érkeztünk vissza? A nyárlőrinci nemzedékek, ha eljöttek a Kossuth utcába, azt látták, hogy bár ugyanarra a telekre érkeznek, még sem ugyanoda jönnek. Itt valami megváltozott. Itt folyton mássá lett minden. Bár az épület a régit is hordozza, de kiújulva, mást mutat. Mást mutat-e az életünk?  

Hallgassuk most az apostol szavát, és engedjünk az ige késztetésének. Kérlek azért titeket – mondja az apostol – Isten irgalmasságára, hogy szánjátok oda testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos istentiszteleteteket. 

Sok minden késztethet arra, hogy megváltozzunk. Mert változásról beszél az apostol. Így mondja: ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el elmétek megújulása által. Sok okunk lehet rá, hogy megváltozzunk. Kikényszerítik ezt a külső körülmények, ahogy alakul a világ. Így szokták ezt mondani a tudósok: fejlődik, halad a világ. Én inkább úgy mondom, hogy a világ olyan, mint egy kaleidoszkóp, amit megrázogatunk, valami képet mutat, s ha nem tetszik, megint megrázogatjuk. De nincs benne semmi új. Ugyanazok a kis fénylő gyöngyszemek van benne, csak hol ezt mutatják, hol azt. Ilyen a világ. S ahogy alakul, mást mutat, úgy igazodunk hozzá. Aztán változni kell, mert valami megoldhatatlan helyzetbe kerültünk, és nem lehet mindig a körülöttünk levőket okolni. Rá kell ébrednünk, hogy nem az élet rossz, hanem velem van a baj. És ami jó és szép és ami áldás ebben a világban, csak nekem rossz, mert nem tud semmi jó lenni, ha én nem vagyok jó.  Erről beszél itt az apostol. S hogy milyen fontos ez, azzal hangsúlyozza, hogy így mondja: az Isten irgalmára kérlek benneteket, változzatok meg! A megváltás kegyelme sürget, Isten szeretete késztet, mintha azt mondaná az apostol: kérlek benneteket, nyárlőrinci testvérek, újuljatok meg. De nem azért, kérlek erre, mert megváltozott világpolitikai helyzet, vagy hogy több legyen a fizetés, vagy a nyugdíj Értsük a súlyát az apostol szavának: Isten irgalmasságára kérlek benneteket! Ezzel pedig arra mutat rá, hogy az egész életünknek Istennel van dolga. Mindig Istennel van dolgunk. Mindenben Istennel van dolgunk. Mindig, minden dologban ott van Isten. Megváltozni tehát csakis és egyetlen szempontból van értelme, és van lehetősége - ha Isten irgalmasságára nézve történik. 

Hadd szóljak röviden erről a kettőről, a változás értelméről és a lehetőségéről. Van-e értelme megváltozni?  S kérdezhetnénk: lesz attól jobb nekem? lesz nekem több a fizetésem? lesz attól nagyobb telkem? De ha igazán, mélyen belegondolunk, csak ennek az egynek értelme: megváltozni, Isten irgalmáért és irgalmából megváltozni. Pál apostol itt, a Római levélben, önmagáról írja, hogy csodálja az Isten szent élettörvényét, csak annak van megtartó rendje ebben a világban. De folytatja, és azt mondja, hogy bár gyönyörködik az Isten törvényében (ezer iziglen hűséges Isten!), felfedez magában egy másik törvényt is, egy másik akaratot, egy másik erőt, amelyik azt akarja, hogy ne akarjam, ne szeressem Isten törvényét. Ebben az őrült dilemmában őrlődik fel az ember: szép az Isten törvénye, jó az Isten törvénye, de van egy másik törvény, amelyik ezt nem akarja. És így kiált fel az apostol, aki vergődik a jó meg a rossz, az igaz meg a hamis, a szép meg a rút, az élet meg a halál, az örökkévalóság és az elveszés között: Oh, én nyomorult ember, ki szabadít meg ebből engem?  Isten irgalma, semmi más. 

Mert nincsen nyugalmi állapotunk, ha nem Istennel van dolgunk, és ha rosszul van vele dolgunk. Nincsen elesettebb helyzete az embernek, ha Istentől elszakadva, vagy éppen Isten ellenében próbál valamit magának kialakítani. Nos, ez az egyetlen értelem, ez a végső értelem, amiért méltó emberi életet élni, ez lehetséges-e? Ismerjük az anekdotát, amikor Ravasz László járta a dunamelléki gyülekezeteket, az volt a szokás, hogy amikor egy faluhoz érkezett, megkondult a toronyban a harang, így kísérték be a püspököt. De egyszer nem kondult a harang. Beballagtak, s ott a templom előtt megkérdezte a gondnokot a püspök: gondnok úr, nem szólt a harang, mi az oka? Jaj, püspök úr száz oka is van annak! Kezdje hát! Az első: nincsen harangunk. Szeretnénk harangozni, szeretnénk szép templomba járni, szeretnénk boldog szívvel körülvenni az úrasztalát. Bizony, áldozni kell érte, anyagiakat kell előteremteni. De amíg nincs meg a mód, addig csak papíron van a templom és harang. Amíg nincs meg a mód, addig csak a harangöntő fejében van meg a harang, amíg nincs meg a módja, addig nem veszünk úrvacsorát ezekből a gyönyörű kupákból. Meg kell teremteni a lehetőséget. Nos, a legfontosabbra megvan a lehetőség, hogy ugyanis Isten irgalmasságára megváltozzon az életünk.  Különben nem mondaná az apostol, hogy: ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el elmétek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.

Úgy kellene megváltozni, hogy megvizsgálnánk Isten jó, kedves és tökéletes akaratát. No de hát, mondja más helyen az apostol, éppen itt a Római levél 11. részében, az előzőekben, kicsoda volt tanácsosa az Úrnak, és kicsoda kutatta ki az Úrnak az értelmét? Ki az közülünk, aki, ha elragadtatna János apostolhoz hasonlóan, a mennyei istentiszteletre, és látná a gyönyörű mennyei istentiszteletet, amint behozzák a bepecsételt könyvet, és hallaná a szózatot: ki méltó arra, hogy e könyv pecséteit megtörje és felnyissa, nem mindannyian csak azt tudnánk mondani Jánossal együtt: igen sírtam, mert nem találtam sem égen, sem földön senkit, aki méltó lenne erre!? Hát akkor hogyan vizsgáljuk mi meg Isten jó, kedves és tökéletes akaratát?   Miről beszél az apostol, ha ez nem lehetséges? Az apostol egy más helyen arról beszél, hogy Isten Szentlelke az, Aki segítségünkre siet. Segítségünkre siet Isten Lelke akkor, amikor nem tudunk imádkozni. Olvastam egyszer egy szép könyvet, ez volt a címe: Nem tudok imádkozni. Egy buzgó keresztyén írta, aki élete sok pontján jutott arra az állapotra, hogy nem ment az imádkozás. Hitvesért, gyermekekért, rokonokért, barátokért, de még a szomszédért is imádkozott rend szerint. De az ellenségért? Pedig azt mondja az Úr Jézus, imádkozzatok ellenségeitekért. Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket. Nem ment. Keserűség támadt benne, mert összetört egy tervünk, és nem értette, miért engedte meg ezt Isten. De olyan csodálatos tudni, hogy a Lélek az, Aki könyörög érettünk, és helyettünk is. Leginkább pedig azért nem szokott menni az imádság, mert a lázadó szívünk bizalmatlan. A bizalmatlanságunkban, a saját önítéletünkben, hogyan is mehetnénk menjünk oda az Istenhez? Csak ma, amikor ide készültél, kikészítve az ünneplő ruhát, már öltöztél, már vetted a fehér inget, a nyakkendőt, a fehér blúzt, kikerested a szép cipőt, -  bűntelen vagy itt? Hát, hogy merünk mi Isten szent hajlékába jönni, eléje állni? Hogyan lehetne nekünk bizodalmunk ehhez? A Lélek segít. És így jutunk ide, amit az apostol mond: vizsgáljátok meg az Isten jó, kedves és tökéletes akaratát, mert, ha tudod, mi az Isten kedves akarata, mi az, ami a kedvére való és neked kedvedre való, ha tudod, hogy mi az, ami jó, és neked is jó és mindenkinek jó, és tudod, mi az, ami tökéletes és teljes, vagyis célba juttató, mennyei trónusig elvezető, örökéletet ajándékozó, akkor már megvan a megváltozás!! Akkor már el tudsz engedni dolgokat, és fel tudsz venni másokat. Akkor el tudod engedni azt, amihez ragaszkodsz, mintha azt identitásod része lenne, pedig csak nyomorult szokás és bűn. És fel tudod venni azt, ami neked, házad népének és környezetednek, és nemzetednek, meg az egész embervilágnak is javára és hasznára van. Ha tudod.  Azért sereglünk ide időről-időre Isten szent házába, nem is elégszer, azért hallgatjuk Isten élő igéjét, és ezért vágyakozunk utána, mint a szarvas a hűs vizekre, azért pecsételjük be életünket újra a szent jegyekkel, azért állunk ide az úrasztalához, hogy vegyük a kenyeret és a pohárt, azért emeljük fel a szívünket fohászra, azért visszük haza jó református módon a Bibliánkat és lapozgatunk benne, és írjuk be végére ki mikor született, hogy történtek a dolgok, esküvő,  keresztelő…, azért,  mert az a miénk, és ott van benne Isten élő igéje, mert a Szentlélek, az, Aki kikutatja neked, a te számodra Isten mélységeit, Isten jó, kedves és tökéletes akaratát. Milyen csodálatos ez! Lapozzátok fel az Apostolok Cselekedetei 2. részét. Mi módon halljuk őket, kérdezik a pünkösdi jövevények, mikor hallják az apostolokat Isten nagyságos dolgait magasztalni. Neked szól az Isten, a saját anyanyelveden, neked beszél a Szentlélek. Téged tanít édesanyád nyelvén imádkozni.

 Lám, érdemes, szükséges, fontos megváltozni Isten akaratára a Szentlélek hatalma által. Irgalom nélkül nincs módod arra, hogy Istenhez találj, mert az irgalom az Isten által megnyitott ajtó. Szentlelke ereje nélkül nincsen erőd belépni azon az ajtón. Ímé, milyen egyszerű dolgot kér az apostol, hadd mondjam még egyszer: kérlek titeket, testvéreim, Istennek irgalmasságára, szánjátok oda magatokat élő, szent, igaz istentiszteletül, hálából, mégpedig úgy, hogy megváltoztok, átalakultok, megújultok, Isten akaratának megvizsgálására, hogy ami jó, azt cselekszitek, ami szép, abban gyönyörködtök, és ami igaz, abban összekötitek magatokat a teremtő, megváltó és megszentelő Istennel. Adja a Szentlélek Isten, hogy minden alkalommal, amikor itt igét hallgat a gyülekezet, amikor imádkozik és esdekel, minden alkalommal, amikor hálát ad, maga a Szentlélek Isten maga vezesse szívünk gondolatát, kutatni Isten jó, kedves és tökéletes akaratát.

Ámen