A növekedés titka

Igen hálás vagyok azért a pár szóért, amit a lelkipásztor testvérünk itt, az istentisztelet kezdetén mondott a növekedés titkáról. Még szerényen számokat is mondott. Ő nem emlékszik rá, hiszen még nem volt itt, amikor először a kozármislenyi gyülekezetben jártam. Akkor már többé-kevésbé megvolt a templom épülete, ám sok minden hátra volt még. És akkor is az volt a kérdés, hogy megáldja-e Isten ezt a reménységünket, hogy a kicsi kezdetből növekedés lesz. Igen hálás vagyok a növekedésért, mert Isten országának az egyik nagy titka – melyről keveset beszélünk – éppenséggel a növekedés.  Isten növelő Isten. Nőni, növekedni, többre jutni, erősödni – legyen az lelki ügy, legyen az a minket körülvevő világ megannyi anyagi, tárgyi dolga – mindig az áldásnak a jele. Mégis, a felolvasott ige fényében, most arra hívom a gyülekezetet, hogy először ne a növekedésre gondoljunk, hanem úgymond, a csökkenésre.

A felolvasott ige előzménye a megbocsátás nagy kérdése. Hányszor lehet megbocsátani? Hetvenszer hétszer - vagyis mindig? Hétszer - vagyis sokszor? Egyszer - vagyis, éppen csak egyetlenegyszer? Azért nagy kérdés ez, mert érezzük, hogy a megbocsátással nem ledobjuk a sértést magunkról, hanem még inkább aláállunk és elhordozzuk azt. Megbocsátani és elhordozni - ezek összetartoznak. Ha megbocsátasz, hagyod veszendőbe menni a magad jussát. Ha megbocsátasz, nem veszel orvoslatot a sérelemért, nem viszonzod, nem dobod vissza a másikra. Ezért mondják az apostolok: növeld a hitünket! Mikor mondják? Miután Jézus feltárja számukra a megbocsátás titkát. Mert Isten az evangélium elterjesztésének sok nehézségéhez erős hit kell. Érezték a tanítványok, hogy mindehhez növekedni kell a hitben, végteleníteni kell a hitet, mert a hit mindent elbír, a hit mindenre képes. Mondjuk mi is a szép igét: minden lehetséges a hívőnek! Hozzáteszem: még az is lehetséges a hívőnek, hogy megbocsásson a másiknak. Egyébként, ez úgy, magától nem szokott menni. Növeld a hitünket!  És itt van mindjárt Jézus másik nagy titka, ahogy válaszol. Amikor mi a magunk módján kérdéseket teszünk fel, vagy jól megalapozott kérést fogalmazunk meg - növeld a hitünket! -, Jézus egészen meghökkentő módon felel. Mondom nektek, ha akkora hitetek lenne, mint a mustármag... Hogy van ez? Miért nem arról beszél itt Jézus, hogy mi volna az a spirituális technika, lelki módszer, amivel erősíteni, növelni lehet a hitet, és hol van az a lelki kondíció, ahova el kellene jutnunk? És még inkább nő a zavarunk, ha felidézzük azokat a történeteket, amikor maga Jézus beszél a hit nagyságáról; például amikor a sziro-föníciai asszony könyörög, hogy Jézus gyógyítsa meg a gyermekét, és Jézus is mondja neki: nem jó az eleséget elvenni a gyerekek asztaláról, és az ebeknek adni. És erre azt mondja ez az asszony: igen, uram, de hullik morzsa a gyerekek asztaláról a kutyáknak is. És akkor azt mondja Jézus: nagy a te hited, és meggyógyítja a leánykát (Máté 15,26). Mekkora nagy hit ez! Még egyszer mondom: a tanítványok kérése jogos. Növeld a mi hitünket, Uram! Mert megbocsátani, elengedni roppant feladat, amelyhez hitnek a mérhetetlen nagy ereje kell. 

De idevehetjük, hogy más esetekben is előkerül a mustármag képe. Amikor a tanítványok hiába próbálkoznak, csak nem tudják az epileptikus gyereket meggyógyítani, Jézus kifakad: hitetlen nemzetség, meddig tűrlek benneteket! Aztán meggyógyítja a gyermeket. Ekkor megkérdezik a tanítványok: hogyan volt ez lehetséges, mert nekik nem sikerült. Ha akkora hitetek volna, felel Jézus, mint a mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek (Máté 17,20). Aztán máskor, már Jeruzsálemben, Jézus szavára elszárad egy gyümölcstelen fügefa. A tanítványok csodálkoznak, ez, hogy lehet? És akkor Jézus azt mondja: Bizony, mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, ami e fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meglészen (Máté 19,20). Szóval, a mustármag. 

Ám most növelés kellene, mert nőni kell, erősödni kell! S valóban, milyen buzgó kérés ez, milyen fontos kérés ez!  Kivánnám, hogy reggel ébredvén, imádsággal kezdjük a reggelt, s kérjük ezt: Uram, növeld az én hitemet! Nehéz dolgokba megyek, küzdelmeim lesznek, de már évek óta is hordozok magamban elrendezetlen dolgokat, növeld, Uram, a hitemet, hogy legyek szabad, legyek erős, hogy tudjak szeretni, tudjam hordozni a reménységet!

 És mégis, most Jézus azt mondja: hagyjuk most a növekedést, csökkenjünk! Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag... Szinte nem is látható, nem is fogható, körül se írható - csak akkora! Sok teológiai könyvet lapozgattam át, száz oldalakat a hitről. Hogy mi a hit. Van történelmi hit, van igazság-hit, van meggyőződés-hit, van vélemény-hit, van üdvözítő hit stb. De arról nem olvastam a tudósoknál, hogy mi a mustármag-hit. Mert azt nem lehet körbejárni, nem lehet leírni, nem lehet megmérni. Vagyis Jézus a mi jogos kérésünkre úgy válaszol, hogy egy újabb ajtót nyit meg a számunkra. Minden válaszával egy új dimenziót tár fel. Minden válaszával beljebb visz bennünket Isten országának nagy titkába. Mit akar ez itt jelenteni: Ha akkora hitetek lenne, mint a mustármag, és azt mondanátok ennek az eperfának, szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe, engedne nektek!?  

Meg kell rendülnünk - ez az első érzésünk. Hát nincsen hitünk?  Ha nincs hitünk, elvesztünk. Mert ami nem hitből van, ami nem az isteni életben gyökerezik, az bűn. Ami hitből van, ami Istenből van, ami az isteni valóságban gyökerezik, abban élet van - abban van az élet! Mintha tehát Jézus visszakérdezne a tanítványoknak, akik a hívők jogos kérdését vetik fel, hogy: nincs hitetek? Micsoda megsemmisítő ellentmondás ez!  Ha azt mondaná Jézus, hogy: Szabó István, lebuktál; s ti lelkészek, lebuktatok; kórustagok, lebuktatok: nincsen hitetek! - ezt elviselnénk alázattal. De most az apostoloknak mondja ezt. Ők pedig nem akárkik. Ők a Jézus elkötelezett követői, akikre rábízta az evangélium hirdetését, az Isten országának a terjesztését, akiknek a hagyományában állunk, akiktől tanulunk. Jézus a tanytványoknak mondja ezt, s mintha ezt mondaná nekik: nincs hitetek! Ha csak annyi volna, mint a mustármag..., és annyi sincs?  Amikor Péter látta Jézust jönni a háborgó tengeren, így kiáltott hozzá: parancsold, hogy hozzád menjek a vízen. Akkor Jézus azt mondja: jöjj! Péter kilépett és vízen járt, majd megrémült a hullámoktól, és merülni kezdett, Jézus megmentette, és azt mondta neki: kicsi hitű! (Máté 14,30) Ezzel beérnénk! De értsük jól, sulykolom a szót, ha Jézus azt mondaná most: miért jöttök hozzám ezzel a nagy kéréssel, hogy növeld a mi hitünket, hiszen egyáltalán nincs is hitetek, akkor világos lenne a képlet. 

De a növelésnek, a kiterjeszkedésnek teljesen természetes emberi, és – még egyszer mondom: isteni –  igényével szemben Jézus zavarba ejtő módon azt mondja, most tessék csökkenni! De nem is csökkenés ez, csak mi érezzük így! Ez itt koncentráció. Jézus nem arról beszél, hogy redukáld a hitedet, és dobd ki belőle a bizalmat, az állhatatosságot, a hűséget, dobd ki belőle a megbocsátás készséget, a teherbíró képességet; redukáld, csökkentesd, csökkentsd, mígnem akkorka lesz, mint a mustármag, s ha valóban hit, akkor már óriási nagy dolgokat is lehet tenni... Amit  mond, az nem redukció, hanem koncentráció. Éppenséggel, a hit koncentrál téged, megmutatja az életed középpontját. A hit vezet el a lényeges dolgokhoz. Amikor Jézus azt mondja: ha akkora hitetek lenne, mint a mustármag, arra mutat rá, aki a legfontosabb, Istenre. Kálvin mondja: az egész életünknek Istennel van dolga. És ez nem fenyegetés. Ez az élet titkának a felismerése. A felkelésben, a munkában, a pihenésben, az áldások idején, a betegség elhordozásában, a megvigasztalódásban, a megerősödésben, a gyengeségben, a megújulásban, - és megbocsátásban is Istennel van dolgunk. Ezt a titkot mutatja meg a hit. 

Végül, térjünk vissza ahhoz, amiről itt Jézus beszél a tanítványoknak: ha valaki hétszer vétkezik ellened egyetlen egy napon, és hétszer hozzád tér, mondván, megbántam, bocsáss meg neki. Nem is azt mondja Jézus, hogy úgy általában hétszer, hanem egy nap hétszer. Vagyis olyan esetet idéz, amelyben nyilvánvaló a másik megátalkodottsága. Egyetlen nap hétszer! Már a harmadik után is mondhatnánk: háromszor már elengedtem, elég volt! De negyedjére is ugyanazt elkövetni, ugyanaz nap -  hát nem visszaélés ez a türelemmel, az állhatatossággal? Tehát, okkal mondják a tanítványok: Uram, ehhez az egészhez, a napi hétszer héthez, és ehhez az egész élethez, az önmagammal meg a másokkal való dolgomhoz roppant erők kellenek, növeld a hitünket! Mintha egy teret vagy egy térképet rajzolnának fel az itt apostolok a kérdésükkel, ki tudjuk teríteni, és nézzük, hová-meddig terjed ki a hit, meddig ér el a hit?! Nagyobb a feleségemnél, a férjemnél, a gyermekeimnél, náluk még megvan. Azt a területet már elfoglalta a hit. Hát növeld tovább, Uram, a hitünket a szomszéd dolgában is. És terjesszük ki a főnökre a munkahelyen, meg a képviselőkre a városban, és tovább, lefedjük vele az egész világot! Jézus pedig azt mondja: nem! Most koncentrálunk. Most nem terjeszkedünk, most nem foglaljuk el a szomszéd, a polgármester életét, a focista életét, a gyermekeink életét, most nem mi foglalunk. Most Isten foglalja el a mi egész életünket - és ez a hit döntő mozdulata, ez a hit lényege. Nem nekem kell terjeszkedni, Isten akar terjeszkedni. Isten akar elfoglalni, Isten akar az életed fölött teljes uralmat venni, ő akar vezetni, irányítani, megsegíteni, hűségre tanítani, szeretetet adni.  

 Uram, növeld a mi hitünket! Legyen minden napi imádságotok ez. Mert Jézus Krisztus nem ígéri meg, hogy nem lesz sértés. Még azt sem mondja, hogy ha akkora hitetek lesz, mint mustármag, úgy meg fognak tőletek ijedni az emberek, már annyira szentek vagytok, hogy nem hétszer, egyszer sem mernek ellenetek vétkezni! Sőt azt mondja a követőinek: üldözni fognak benneteket, és az én nevem miatt szidalmazni és gyalázni fognak titeket. Nem hárítja el rólunk a bajokat. S ha azt kéred tőle, növeld az én hitemet, halld bele mindig a mennyei Atyát, aki ezt mondja: itt vagyok és rendelkezésre állok. Itt vagyok és a tiéd akarok lenni. Itt vagyok, és egészen a tiéd akarok lenni. 

Kozármislenyi Testvérek! abban a reményben kezdődött el itt valamikor a gyülekezet szervezésének a munkája, hogy amit ide Isten elültet, mint egy kis mustármagot, az olyan is lesz. Olyan, mint az Isten országa. Amit, ha elültetnek, és megnő, minden veteménynél, minden fánál nagyobbá nő és eljönnek az ég madarai és fészket raknak rajta. De azt már Isten növeli. Mert azt már Isten cselekszi azoknak az életében, akik a kezeibe tették le a maguk életét. Tegyétek le az életeteket Isten kezébe, keressétek Őt szüntelen, hívjátok, hogy hűséges gyermekei lehessetek.

Ámen