A jóra fordító Isten dicsősége

Némileg nehézkesek azok a szavak, amelyeket a hittankönyvekből tanultunk Isten elnevezéseiről. Mindenható, örök bölcs, és így tovább. Régiesnek tartjuk ezeket a kifejezéseket. De a mai ember is talál Isten számára mindenfelé elnevezést, nemrégiben olvastam egyet, így hangzik: Isten a nagy happy-ender. Vagyis Isten mindent jóra visz. Megjegyzem azonban, hogy régiek kicsit komolyabban vették a dolgokat, mint mi. Alaposabban megfontolták és bővebben ki is fejtették ezt a tapasztalatot, hogy Isten mindent jóra visz. Így mondja a Heidelbergi Káté. a Gondviselő Atya mindazt, amit e siralomban reánk bocsát, a javunkra fordítja, mert megteheti, mint mindenható, és meg is akarja cselekedni, mert hűséges Atya. Mély tapasztalat ez. Ezért a Klapka téri reformátusok temploma megépítésének fényében azt javaslom, hogy ezt az újabb mondást, mely szerint Isten a nagy happyender, a mindent jóra fordító, most hagyjuk az igehirdetés végére. 

A zsoltár is - mely a fogságból szabadulók éneke –  arról beszél, hogy amikor Isten kihozott bennünket a fogságból, olyanok voltunk, mint az álmodók, akkor a szánk megtelt nevetéssel, a pogányok pedig, akik láttak mindezt, azt mondták: hatalmasan cselekedett velünk az Úr! Majd a végére a zsoltáros odateszi az örökérvényű summát: aki sírva jő elő vetőmagját vetve, majd örvendezve jön elő, amikor a kalászt emelik a magasba. De mennyi időnek kell eltelnie attól a naptól, hogy a vetőmagot elvetették, és az szárba szökkent, és eljött az aratás ideje? Mennyi időnek kellett eltelnie, míg Szeghalmy Bálint megalkotta ennek a templomnak az első terveit, és a vetőmagot elvetették – 75 évvel ezelőtt! –, hogy most szárba szökkenjen, és itt legyen előttünk? És mi történt e 75 esztendő alatt?  Jézus szavának a beteljesedése történt, amit így mond tanítványainak ott, az utolsó vacsorán: e világon nyomorúságotok lesz, de ne féljetek, mert én legyőztem a világot. Jézus úgy mondja ezt, hogy néhány óra múlva - emberi szemmel nézve – legyőzi őt a világ. Az a Jézus mondja: ne féljetek, legyőztem a világot, aki néhány óra múlva agonizálni fog a kereszten. Az a Jézus mondja ezt, akit legyőz az árulás, a szerte futó tanítványok gyávasága, akit legyőznek a főpapok, legyőz a római kúria, legyőz az ítélőszék, legyőznek a pribékek, akit legyőz a világ. És mégis azt mondja: ne féljetek, mert legyőztem a világot! A mi Kálvin Jánosunk azt mondja, hogy Jézusnak ezek a szavai azt bizonyítják, hogy az Ő szenvedése is a dicsőségéhez tartozik. És ha a szenvedése, a megverettetése, a halála dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a feltámadása és a mennyei trónusra ülése?  Miért dicsőséges Krisztus szenvedése? (Hiszen semmilyen szenvedés nem lehet dicsőséges!) Miért dicsőséges a Krisztus szenvedése? (Holott a bitófán agonizálva senkinek, semmiféle halála nem lehet dicsőséges!) Azért dicsőséges, mert ez az egyetlen halál az, amit Isten elfogad bűntörlő áldozatul feltámadásra és az örökéletre. Nagy titok ez! Ezért az egy halálért van életünk, és a feltámadott Jézus Krisztusért van örökéletünk. 

Az evangélista, aki ott volt az utolsó vacsorán, magára nézve is feljegyzi a tanítványok helyzetét: nem tudták a Jézus szavainak teljes mélységét felfogni. A csodákat, a gyógyításokat, az erőket és a hatalmát, mindezt érzékelték. S mondták is: Jézus szóban és cselekedetben hatalmas volt Isten és a nép előtt. Ezt így, tudjuk mi is. De nem tudták, mit jelent az, hogy Krisztus az Atya jobbjára tér vissza. S így mondják neki: tudjuk, hogy az Atyától jöttél, de nem tudjuk, hová mégy. Ez a tudós tudatlanság a keresztyén élet dinamikája. Tudjuk, hogy kapunk erőt Istentől. 80 évvel ezelőtt kapott erőt és kedvet és bátorságot ez a gyülekezet is arra, hogy templomot tervezzen, hogy letegye az alapkövét, s megkezdje az építés munkáját. Aztán kapott erőt a gyülekezet akkor is, amikor el kellett viselnie, hogy félbemaradt templomot is túl magasnak ítélte a politikai hatalom, és az altemplomig el kellett bontani a félig kész épületet. Kapott erőt arra is, hogy ne mondja: ez itt csak egy régi álom, de már a "valamikor" világába tartozik, és már nincs. Igen, annyi minden elveszett, annyi minden elúszott, annyi mindent ledózerolt a kommunizmus, hogy ezt kellett volna mondani itt: ennek a tervnek bizony, vége! Én meg azt mondom: bizony, a kommunizmusnak csak egyet lehet megköszönni, éspedig, hogy véget ért!! De a Klapka-téri szándék nem ért véget. És kaptak újra erőt és kedvet, és megépült a templom. Adjunk hálát Istennek az egykori lelkészekért, presbiterekért, gyülekezeti tagokért, akik 25 évvel ezelőtt elővették Szeghalmy Bálint terveit, létrehoztak egy alapítványt, és 25 évig imádkoztak azért, amiért elődeik 80 évvel ezelőtt imádkoztak, és amiért – hiszem – a pártállam idején is mindvégig sokan imádkoztak: hogy ez a hajlék Isten dicsőségére megépüljön. Tudjuk, hogy ezek az erők Istentől valók.

De mi célt szolgálnak ezek, és mi ez fontos tudás, amelyről az evangélista beszél? Hova vezet ez bennünket? Hát kérdezzünk. Miért adott nekünk Isten ide templomot? Miért engedte, hogy megvalósuljon? Miért indított fel embereket, miért lett rá pénz, miért lett tisztes kivitelező, miért lett rá idő? Mert háborúban nem lehet templomot építeni. Nemrégiben Szíriában jártam, és sorra láttam a lebombázott templomokat. És hány év lesz az – 10, 20 ,40, 50, öt nemzedék, tíz nemzedék –, amíg azok újra épülnek? Mi, magyarok, bizony kezdjük szinte elfelejteni a béke áldásait, és elfelejtjük megköszönni Istennek, hogy béke van. És ezért elfelejtjük a nagy titkot is, hogy a legtöbb, amit a békéért megtehetünk, az, hogy hálát adunk érte. Ebben a békeidőben, ebben a minősített időben, a kegyelemnek ebben a különös elrendezettségében, amit a mai Magyarország megél, kérdezzük hát tovább, itt és most milyen tudást hoz a számunkra annak a titoknak a megismerése, hogy ez a templom itt isteni erőkből van?  Azt értjük meg igen mélyen, amit Jézus itt mond: e világban nyomorúságtok lészen, de ne féljetek, mert legyőztem ezt a világot! Ez a Krisztus örök győzelmében való részesedés, ez az abszolút isteni jövőnek az elővételezése, ez a feltámadás és az örökélet boldog várománya. Ez az a másik tudás, amiért Isten olyan csodálatosan vezet bennünket, hogy ha kell, 20 évig, ha kell 80 évig, ha kell 100 évig. És ezalatt születnek meg az igazi református történetek –, mert a református ember, amit elkezdett, azt befejezi. A Klapka téri reformátusok, befejezték azt, amit elkezdtek; de inkább így mondom: ami elkezdtek, azt befejezték, mert így szolgálták Isten dicsőségét. Mégis befejezték. Mégis - itt kezdődik ez a tudás! 

Sírva vetették itt a magot..., háború idején. És mi most békében, örömben emeljük a kalászt. Sírva és szorongva tapasztaljuk, hogy e világban sok nyomorúságunk van, és lesz is. De nem félünk! Mert Jézus Krisztus legyőzte a világot.   És mi más az a győzedelem, mondja János apostol levelében, ha nem az a hit, hogy Jézus a Krisztus, hogy Jézus a Szabadító, Jézus az Üdvözítő, Jézus a Megváltó, Jézus az, Akiben a régi szép ószövetségi mondás teljes értelemmel valósággá lesz. Mózes első könyvének a végén, amikor József testvérei megérkeznek Egyiptomba, és tudtukon kívül találkozniuk kell Józseffel, akit évekkel azelőtt eladtak rabszolgának, a halálos rémületbe esnek, mikor, most találkozván, elibük áll József. A testvérein félelem vesz erőt. Hiszen József a fáraó után a második ember! Nyilván, most jön a bosszú. József pedig ezt mondja: ne féljetek, ti ellenem rosszat gondoltatok, de azt az Isten jóra gondolta fordítani. Amit az ember Jézus Krisztus ellen gondolt, és meg is tett, azt a feltámasztó és dicsőséget adó Isten jóra és üdvösségre gondolta fordítani. Milyen kicsi kis történet ehhez képest a Klapka téri! De ugyanezt tükrözi! Három emberöltő nem sok idő ahhoz képesz, ami a világ teremtésétől Isten dicsőséges országáig tart.  De a mi időnk lett az, amikor Isten, a jóra fordító, előízt adott a végső nagy jóra fordításból. Örömre fordult a könnyes magvetés, a leginkább azok számára, akik Istenben hisznek, Benne bizakodnak, ígéreteire támaszkodnak, és szent élettel szolgálják az Ő dicsőségét. 

Isten áldja meg ezt a hajlékot! Szóljon itt mindig a drága evangélium, szolgáltassanak ki jó rendben a szent sákramentumok, épüljön a gyülekezet, emeltessenek fel a szívek Isten dicsőségére, Aki a rosszat jóra fordítja, a sírást nevetésre, Aki megépíti a romokat, és szárba szökteti az elvetett magot. Övé a dicsőség most és minden időben!

Ámen