A budapesti koreai gyülekezet tíz éves évfordulóján

Szeretett Gyülekezet! Kedves Testvérek! Hálás szívvel és örömmel  veszek részt istentiszteleteteken, amikor arról emlékezünk meg, hogy a koreai gyülekezet 10 esztendeje él és szolgál itt, Budapesten, a Magyarországi Református Egyház közösségében. Nagy dolog a számunkra ez a testvéri közösség, és ezért személyesen is nagy öröm számomra, hogy itt lehetek, és átadhatom egész egyházunk  áldáskívánását. 

Nem feledkezünk el arról, hogy békében élünk. Isten ajándékának és kegyelmének tekintjük, hogy imádkozhatunk a békéért, hogy a békének sok-sok áldását tapasztaltuk. Idős emberek tudják elmondani, hogy mennyire más békéért imádkozni akkor, amikor háború van. Most, hogy a világból és Koreából nyugtalanító hírek érkeznek hozzánk, arra buzdítok mindenkit, jöjjünk együtt is újra és újra Istenhez, mert csak Ő adhat nekünk igazán békességet. Imádkozunk itt, Magyarországon, a mi országunkért, hogy Isten vezessen bennünket sok nehézségünk között és imádkozunk, hogy otthon, Koreában adjon Isten bölcsességet a népek vezetőinek szívébe, és tartson meg mindenkit kegyelmében és szeretetében.

Imádkozunk az egységért is. Most ünnepeljük a reformáció 500. évfordulóját. Hálásak vagyunk Istennek az öt évszázad sok gyümölcséért, és azért, hogy mi közösen is úgy vallhatjuk meg hitünket, úgy élhetünk Isten szent törvénye szerint, ahogyan 500 évvel ezelőtt az egyház megújítói rögzítették és meghatározták. Mindazáltal a Krisztus-követés nehéz feladat, és olykor békétlenség és szakadás nehezíti. Ezért tartjuk fontosnak és szükségesnek, hogy az egész világon keressük a keresztyén közösségek egységét. És ezért tartjuk fontosnak, hogy szüntelenül imádkozzunk sok-sok keresztyén testvérünkért, akik a Krisztusba vetett hitük miatt üldöztetést szenvednek. 

Nem feledkezünk meg a sok áldásról sem, amit mi, magyar reformátusok és rajtunk keresztül az egész ország  a koreai testvérektől kapott. Tíz esztendő rövid idő, de összeszámolni sem tudjuk azt a sok tevőleges, szeretetből fakadó ajándékot, segítséget, támogatást, amelyet a koreai reformátusoktól kaptunk. Sokra tanít ez bennünket. A világban úgy van a dolog, hogy az idősebb tanítja a fiatalt. Nekem sok testvérem van, és gyerekkoromban az volt a rend, hogy a bátyáim tanítottak sok-sok alapvető dologra. Igen furcsa lett volna, ha én, a kisebb testvér kezdem el nekik magyarázni az élet dolgait. De a keresztyénségben ez nem így van. Bizonyára az idősebb közösségeknek vannak tapasztalataik, melyeket átadhatnak a fiatalabb közösségeknek. De ahogy Pál apostol mondja: akik Krisztusban vannak, azok új teremtés. És az új teremtés valóságában az idősebb éppúgy tanulhat a fiataltól, mint a fiatal az időstől.

Éppen ezt mutatja meg számunkra a felolvasott ige is. Jézus a templomban hívja magához mindazokat, akik szomjaznak. Értjük, hogy ez a szomjúság nem a fizikai szomjúságot jelenti, hanem azt, amiről Ámos próféta jövendölt, hogy eljön majd az idő, amikor Isten nem a kenyér után támaszt éhséget, és a víz után szomjúságot, hanem az Ő élő igéje után. Erről a szomjúságról beszél Jézus. Hiszen Isten igéje nélkül legyen bármink, érjünk el bármilyen nagy eredményt, a leglényegesebb dolog nem a miénk. Ez pedig maga a teremtő és megtartó ige. Vagyis amikor Jézus szavát halljuk, akkor az evangéliumot halljuk. És éppen ezért ebben az ünnepünkben nekünk is a legfontosabbra, az evangéliumra kell irányítanunk figyelmünket. 

Jézus az evangéliumot élő víznek nevezi. Ez pedig egy másik prófétához vezet el bennünket, Ezékiel prófétához, aki egy szép jövendölésében arról beszél, hogy a templom küszöbe alól forrás fakad fel, amely kiárad a világba, és egyre mélyül, mígnem folyóvá szélesedve eléri a Holt tengert, és annak sós és élettelen vizét is meggyógyítja. Ahhoz, hogy ez a folyam elérje a tengert, a forrásnak szüntelenül áradnia kell. A forrást nevezzük élő víznek. Vagy az olyan kutat, amelyből mindig lehet merni, mert sosem szárad ki. Az evangélium nagy titka, hogy folytonosan árad és gyógyít, és ha eléri az életünket, akkor azt is megújítja. A próféta azt látja hogy a templom küszöbe alól fakad fel a víz, vagyis éppen ott, ahol Isten népe  stentiszteletre gyülekezetik egybe, azon a meghatározott helyen, ahol hálát adnak, Istent dicsőítik, ahol könyörgéseiket Őelé viszik. Ahol Isten és az ember találkoznak. A látomás azért megragadó, mert azt fejezi ki, hogy ha megtörténik ez a találkozás, ha valóban Isten elé tudunk állni, ha valóban elismerjük, hogy Nála van minden kegyelem és élet, akkor az evangélium nem marad ott a templomban, hanem velünk együtt kiárad a világba. 

Ezért mondja Jézus, hogy aki őbenne hisz, annak belsejéből élő vizek folyamai ömlenek. (János 7,38)  Mit jelent ez? Legfőképpen azt, hogy ha Krisztusra irányítjuk hitünket, ha reá támaszkodunk, ha őt követjük, akkor nem a mi emberi dolgaink áradnak belőlünk, hanem az élő víz, az evangélium. Mi, magyarok azt szoktuk mondani: ami a szívemen, az a számon. Vagyis, ha akarjuk, ha nem, rejtett gondolatink, indulataink, meggyőződésünk előbb-utóbb úgyis a szánkra kerül, kimondjuk. Ez igaz. A kérdés tehát az, mi van a szívünkben? És ha a szívünkben Krisztus lakozik, akkor Ő lesz a szánkon is, akkor az élő víz, amely meggyógyított minket, gyógyíthatja a világot.

 Kedves Testvérek! Tíz esztendő nem nagy idő. Mi most ebben az évben 500 éves évfordulót ünneplünk. Ehhez képest a tíz év nem hosszú idő. Amikor gyülekezetek hívnak jubileumra, mindig azt szoktam mondani, hogy legalább két nulla legyen a számban (100, 200, 300). Ez természetesen csak afféle tréfálkozás. De valóban a napok számát tekintve a tíz év nem hosszú, szinte csak egy gyermek életideje. De fontos idő. Mert minden év, minden hét minden nap és minden óra fontos, amit Krisztussal töltünk. Hiszen ez már nem az elmúló időt jelzi, nem ennek a világnak az időrendjét tükrözi, hanem az új világ időszámítását. 

Azt kívánom tiszta szívemből, hogy Isten gazdag áldása áradjon ki erre a közösségre, azt kívánom, hogy mindig szóljon az evangélium, hangozzék az élet beszéde, hogy ennek a közösségnek az életéből is bőségesen kiáradjon az élő víz, maga Jézus Krisztus, mert egyedül Ő gyógyítja meg a szenvedő világot.  

Ámen