Erő áradt ki belőle

Szeretett gyülekezet, kedves testvérek!

Talán már mindannyian észrevettük, hogy Márk evangélista különös, szinte egyedi módon jelzi azt, amit az egész Bibliát és különösen az evangéliumokat olvasva érzékelünk, hogy amikor Isten dolgait tapasztaljuk, ott mindig erők jelennek meg. Mert Isten maga erő. Amikor Istennek az emberrel való kapcsolatát, vagy – ahogy a zsoltár mondja – Isten nagyságos dolgait látjuk, ott erők áradnak, olykor erők ütköznek, - Isten jelen van, s mindig történik valami.

Ebben a történetben is az erő körül rendeződik minden, közelebbről most az emberi élet két, döntő kérdése. Az egyik a gyógyulás, a másik a hit. Olyannyira fontos ez a két terület, hogy gyakran össze is kapcsolódnak, és amit az elmúlt századok racionalista embere félretett, a babonák világába utalt, azt ma az újabb kori gyógyászat és lélektan újra előveszi: ez pedig a hitnek és a gyógyulásnak az összefüggése. Hallunk ma erről bőséggel, sőt tapasztaljuk is, a hit és a gyógyulás összefügg –ahogy összetartozik reménytelenség és betegség, is.  Ebben a történetben ez áll előttünk, ám ezt nem az emberi megfontolások, nem az antropológia, pszichológia, a gyógyászat, a filozófia és nem is a teológia rendezi, hanem egyetlen egy vonatkozás, ez pedig az erő. Hadd szóljak először erről.

Igen különös az evangélista megjegyzése, hogy Jézus megérezte, hogy erő árad ki belőle, amikor ez a vérfolyásos asszony a Jézus körül tolongó tömegben titkon megérinti Jézus ruháját, mondván: ha csak a ruháját érinthetem, meggyógyulok. Azt olvassuk, hogy egyrészt az asszony azonnal érezte, hogy elindult benne a gyógyulási folyamat. Ami azonban döntő, hogy Jézus is azonnal észrevette, hogy isteni erő árad ki belőle. A tanítványok nyugtatják: Mester, tumultus van körülötted, lökdösődnek az emberek, Téged is lökdösnek, s Te azt kérdezed, hogy ki érintett meg? Hadd emlékeztetek mindenkit arra a történetre, amit pár napja olvastunk. Ott Jézus és a tanítványai egy hajóban mentek át a Genezáreti-tengeren éjszaka, Jézus a hajóban aludt, vihar támadt, elveszéssel fenyegető förgeteg, s a tanítványok kétségbeesetten mentették a menthetőt, húzták be a vitorlát, lapátolták a vizet a hajóból. S ezt olvassuk: Jézus pedig aludt. Szinte föl kellett rázni. Aludt, mint egy fáradt gyermek – vagy inkább mint egy édes gyermek az édesanyja karja között. Aludt, mint egy katona három napig tartó kézitusa után, kinek füle mellett ágyút is lehet a sütögetni – ahogy mondani szoktuk. Jézus aludt, és semmilyen hányattatásra, sem mennydörgésre, sem az imbolygó hajóra, sem a förgetegre nem ébredt föl. Most pedig megérinti valaki a ruhája szegélyét, és megérzi. Mitől van ez? Attól – jegyzi meg az evangélista rögtön –, hogy Jézus azonnal észrevette magán, hogy isteni erő áradt ki belőle. Itt tehát több történik, mint egy mozdulat, sőt, több történik, mint a teremtett világ elemi erőinek a megnyilatkozása, - Jézus azt érezte meg, hogy isteni erő árad ki belőle. Miért érezte meg? Erről is szólni kell ma.

Először azonban el kell mondani, hogy ez egy nagyon különös gyógyítási történet, mert Jézus nem kezdeményezi itt a gyógyítást, nem is tesz vagy mond valamit, noha a legtöbb gyógyítási történetben Jézus az, aki kezdeményez: a betegekre vetette tekintetét, rájuk tette a kezét. Olvassuk azt is, hogy vakot gyógyított úgy, hogy sarat gyúrt, szemére kente. Vagy belekiabált a süket fülébe, vagy megparancsolta, hogy tegyék le a lába elé a bénát, vagy olvassuk majd, hogy megfogta a Jairus lánya kezét, s felköltötte, így támasztotta életre. Itt azonban Jézus megy, megy valahova. Ám ebből az érintésből mégis gyógyulás lesz. És Jézus megszakítja az útját. Nem szívesen példálódzom Magyarországon a mentőkkel, mert ma a közegészség ügye eléggé katasztrofális állapotban van, a mentősök helyzete is, de azért azt el lehet mondani, hogyha egy mentőt kihívnának egy szívinfarktusos haldokló beteghez, és ők útközben megállnának valaki kedvévért, aki megkocogtatta a mentő oldalát, abból ribillió lenne. Néhány héttel ezelőtt Cegléden történt, hogy arra sem volt türelmük a mentőt hívó embereknek, hogy öt percet várjanak, hanem amikor megérkezett a mentő, öt perccel a riasztás után, nekiestek a mentősöknek, hogy miért késtek annyit. Jairus, a zsinagógafő a partra érkező Jézus elé sietett, leborult a lába elé és könyörögött neki, sürgette: -Jer, vesd rá kezedet a lánykámra, hogy meggyógyuljon és éljen, mert az én leánykám halálán van. Haldoklik. Egy haldoklóhoz hívják Jézust. De most ez az út megszakad, most Jézus nemcsak észleli, hogy erő árad ki belőle, hanem meg is akarja keresni a tettest. Pedig – mondhatnánk – mi az a kevés erő? Jézus az imént még az elemeknek parancsolt, lecsillapította a háborgó tengert, az imént még a tenger túloldalán kiűzött egy emberből egy légióra való ördögöt! Légiónak nevezték a megszállott embert, a római légiónak többezer katonája van, ötezer vagy hétezer fölött, attól függ, hogy melyik korszakban számoljuk, - hát micsoda isteni erő ez, amit Jézus a túlparton megmutatott, micsoda isteni erő, amit Jézus a tengeren megmutatott, és mi ez a kevés ahzokhoz képest? Miért kell megállni, miért kell megkeresni, azt, aki Őt megérintette?

Jézus mégis megszakítja az utat és meg akarja keresni, szóba akar állni azzal, aki ezt tette ezzel az asszonnyal – és ez meg is történik, és itt értjük meg, kedves testvérek, ami mondandó voltam az igehirdetésem kezdetén, a hitnek és a gyógyulásnak a nagy kérdéséről van itt szó, és Jézus és az asszony beszélgetésében ez áll a középpontban. Hit által nemcsak gyógyulni lehet kedves testvérek, hanem – ahogy a Zsidókhoz írt levél mondja – hit által halottakat is vissza lehet nyerni. A hit hatalmas dolgokra képes. Azt mondják az orvosok, hogy aki hisz a gyógyulásában, annak a gyógyulási esélyei többszörösére nőnek. Aki ki akar kelni a betegágyból, és az akarata mellé hitet is társít, mert az akarat nagyon könnyen, mint a tengerparton a szirtet csapkodó hullámok, az szétporlik egy pillanat alatt, de aki hitet is társít, az sokkal hamarabb meggyógyul. Tudósok kutatják a magyar nép állapotát, Kopp Mária, az egyik híres kutató néhány évvel ezelőtt egy nagy gyűjteményes kötetet adtak ki, a betegségeket, a gyógyulásokat, a betegségbe-esést, a meggyógyulást, mindenféle vonatkozásban vizsgálták, és megállapították, hogy akik hívők, azok nehezebben betegszenek meg, és sokkal hamarabb gyógyulnak meg, mint azok, akik betegek. Természetesen én most nem egy olcsó propagandát akarok a hit mellett elkövetni, kedves testvérek, hogy aki hisz, az sohase betegszik meg, és aki hisz, az azonnal meg fog gyógyulni, de mégis érezzük és látjuk egyszerű mai statisztikai tények alapján, hogy van összefüggés. De hogy mi az összefüggés, mi az igazi összefüggés, azt talán jórészt ebben a történetben is, azt Jézus és az asszon beszélgetéséből értjük meg.

Amikor Jézus megáll és elhárítja a sürgetést. A tanítványok sürgetését, a Jairus sürgetését, a haldokló kislány állapotából fakadó sürgetést, nem érdekli a vészhelyzet, hanem tudni akarja, ki érintette meg őt. Körülnézett, hogy lássa, ki az, aki ezt cselekedte, akkor ez az asszony, aki tudta már, hogy mi történt vele, mert érezte, hogy elindultak benne a gyógyító folyamatok, félve és remegve Jézus elé ment, eléborult és elmondott neki mindent igazán. Nagy mélységet nyit meg az evangélista megjegyzése. Elmondott neki mindent igazán. Ez kettőt jelenthet, kedves testvérek, és a kettő között minden mindent. Elmondott neki mindent igazán, ez jelenthet ennyit, hogy én voltam az. Ez az igazság. Ő volt az, elmondott neki mindent igazán. Ő volt az, aki megérintette. A másik oldala, kedves testvérek, ennek, hogy elmondott neki mindent igazán az az, amit az evangélista megjegyez: volt egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, sok orvostól sokat szenvedett, minden vagyonát magára, vagy – még pontosabban – a gyógyulására, a gyógyítására költötte, de semmit sem javult, sőt talán még rosszabbul lett. Elmondott neki mindent igazán – az egész életét, a nyomorúságát, a betegségét, a gyógyulni akarását, a szerencsétlenségeit. Hogy hol jó szándékú és becsületes és tisztességes orvosok kezére adta magát, hol meg nyilván kóklerek és szélhámosok kezére adta magát, elmondott mindent igazán. Elmondta az életét, elmondta az életünket, mert az életünket meg tudjuk írni a saját kórlapunk alapján, kedves testvérek. Bizony, meg tudjuk írni, s előbb-utóbb mindannyian el kezdjük írni ezt az élettörténetet. Lehet, hogy ez ötéves korunkban egy lábtöréssel kezdődött, tíz éves korunkban egy enyhe tüdőgyulladással, aztán felnőtt korban egy ezzel, azzal, amazzal, szépen gyűlik, gyűlik a feljegyzés a kórlapon, és gyűlik, gyűlik az emberben ez a kétségbeesett akarat, hogy – de akkor mindent, sőt, mindenemet! Mert nem azt mondja az evangélista, hogy mindent a gyógyításra fordított, hanem mindenét, és ez több és mélyebb.

Ez az első mozzanata kedves testvérek annak a hitnek, amiről itt szó van. Elmondani mindent, elmondani mindent igazán. Ahogyan az orvosnál sem lehet kedves testvérek, ha az ember odamegy egy érzett, sejtett betegséggel, hogy elkezdek másról beszélni, elmegyek has-fájósan, és el kezdem neki mondani, hogy tyúkszem van a talpamon, legyen szíves, kezelje ki, így nem indulunk el a gyógyulás útján, ugyanúgy az isteni gyógyítás felé sem tudunk elindulni, ha nem mondunk el mindent igazán. Úgy, ahogy van, a valóságot, úgy, ahogy vagyok, valóságosan, mindenfajta nyomorúságommal, betegségemmel, elesettségemmel, kísérletemmel, kudarcommal, reménykedésemmel és becsapottságommal, hitemmel és kétségbeesésemmel, mindennel együtt úgy, ahogy vagyok. Jézus pedig azt mondta neki: Leányom, a te hited megtartott téged, eredj el és gyógyulj meg a te bajodból. Akiknek jó a füle, és mindannyiunknak jó a füle, mert betegségi helyzetben jó a fülünk és minden apró mozzanatot meg tudunk hallgatni, talán már észrevették, hogy itt mintha valami ellentmondás lenne, mert azt mondja Márk evangélista, az asszony, amikor megérintette Jézust, ezzel – ha csak a ruháját illethetem meg, meggyógyulok – vérének folyása azonnal kiszáradt, és megérezte testében, hogy kigyógyult bajából. Jézus pedig itt, a beszélgetés végén azt mondja neki: eredj el és gyógyulj meg a te bajodból. Hát most akkor megtörtént vagy nem történt meg, valóban abban a pillanatban, amikor megérintette Jézust és isteni erők áradtak át rá, meggyógyult teljesen és tökéletesen, vagy erre a beszélgetésre is sort kellett keríteni? Mind a kettő, kedves testvérek, ilyen egyszerű a dolog. Éspedig azért és azért is kerít sort Jézus erre a beszélgetésre, hogy nyilvánvaló legyen valami. Aminek pedig nyilvánvalónak kell lenni, az Jézus szava: Leányom, a te hited megtartott téged. Talán emlékeztek, testvérek, néhány hónappal ezelőtt részletesen magyaráztam a gyülekezetben, hogy ez a megtartatás szó milyen sokféle, görögül ez a szotéria ige, ez attól kezdve, hogy a háziasszony nem dobja ki az ételmaradékot, hanem beteszi a hűtőszekrénybe, megőrzi, egészen a mennyei üdvözülésig hihetetlen sok dolgot jelent. Így tudnám valóban egyetlenegy mondatban összefoglalni: ahogyan az asszony igazságosan valóban elmondott neki mindent, úgy akar Isten az életünkbe üdvözítő, megtartó, gyógyító, szabadító erőt kiárasztani mindenre. Mindenre. A megtartatás, az üdvözítés, a gyógyulás, a megmenekülés pontosan olyan teljesség vonatkozású, mint az, amikor az embernek igazán mindent el kell mondania. Valóságosan. És itt most Jézus többet is mond, mint annyit, hogy eredj el békével, a te hited megtartott téged, ez jelentheti azt, hogy hát eddig a pontig megőrzött a hit, ez is nagy dolog, kedves testvérek. Csak addig eljutni, amíg a gyógyszert meg nem kapom, csak addig eljutni, amíg a gyógyító kezéhez oda nem érkezem, csak addig eljutni, amíg ki nem nyitom az orvosi rendelő ajtaját, csak addig kibírni, amíg ki nem jön a mentő, csak addig kibírni, amíg nem jön a segítség! Ehhez is nagy hit kell.

Jelentheti ez kedves testvérek azt is amit itt Jézus mond, hogy igen, hát a te hited, a te hited váltotta ki ezt az egészet, a te hited rendezte ezt így. Emlékszünk, egy más gyógyítás alkalmával, mikor egy pogány ember szolgájának gyógyítására hívják Jézust, és azt mondja ez a római százados Jézusnak: Uram, nem kell a házamba jönnöd, méltatlan is vagyok rá, szólj egy szót és meggyógyul az én szolgám. Ekkor Jézus szinte visszahőköl, és azt mondja: ekkora hitet egész Izraelben nem találtam! Ilyen dogokra képes a hit és ezt is jelenti ez a jézusi szó, amit most ennek az asszonynak mond: a hited volt ilyen találékony, a hited volt ilyen leleményes, a hited bátorított föl, hogy beteg létedre átverekedd magad a tömegen, és illetlenül megérintsd az én ruhámat. A keleti világban vagyunk, Jézus tanító, tekintély, mi már ezt nem értjük, de ha kétezer évet visszautaznánk az időgépben, olyan nem volt, hogy egy asszony megfogja egy férfinek a köntösét. De a hite bátorrá tette, ezt a mozdulatot is meg tudta tenni. És valami sokkal mélyebbet jelent ez, a te hited megtartott téged, itt Jézus ezekkel a szavakkal egy olyan dimenziót nyit meg, ami messze-messze túlmutat minden földi életvonatkozásunkon.

Amikor Jézus gyógyít kedves testvérek, akkor a cinikusok azt mondják: miért gyógyít, majd úgyis újra megbetegszünk és szenvedni fogunk. Amikor Jézus halottat támaszt föl, a cinikusok azt mondják, miért támasztja föl a halottat, egyik föltámasztott ember sincs itt közöttünk, sem Lázár, sem a laini ifjú, sem a többiek, sem a Jairus lánya, nincsenek itt közöttünk, föltámasztotta őket, aztán meghaltak. Miért tesz jót Jézus, miért végzi el az örök válságot az emberért, ad-e elégtételt minden bűnért? Hát itt vagyunk és mi sem mondunk el mindent Neki, mert úgy érezzük, jobb, ha nem mondjuk el, van bűn elég. Akkor miért, miért, miért?

Azért, kedves testvérek, egyszerű szóval, mert a gyógyításban a bűnök megbocsátásában, a halottak feltámasztásában Jézus mindig megnyit egy dimenziót, az isteni dimenziót nyitja meg. Érezte, hogy isteni erő árad ki belőle. És amikor azt mondja: eredj el, a te hited megtartott téged, akkor nemcsak megerősíti, konfirmálja, hogy jót tettél, amit tettél, találékonyan tetted, amit tettél, valóban gyógyulást hozott számodra az isteni erő, hanem egy isteni dimenziót tár fel, és Ő ezért jött, hogy meghívjon bennünket, hogy ebbe az isteni dimenzióba belépjünk. Ahol Istené minden, ahol Isten az illetékes, ahol Isten uralmat vesz az emberi élet fölött, ahol az ember megbékülhet Istennel, saját létének, életének eredő forrásával, boldog és beteljesülő céljával. Lehet Jézushoz menni, és az is az igazi hit, és ezt állítja Jézus a középre, ami egyenesen Őhozzá, magához vezet el. Soha ne vonjuk kétségbe kedves testvérek, ha valaki bátran állítja azt, hogy a hite, akár csak a gyógyulásba vetett hite segített neki és gyógyította őt. Ne tiltakozzunk, inkább Jézus módjára mi magunk is nyissuk föl számára azt az isteni világot, ahonnan ezek az erők érkeznek, akár azért, hogy részlegesen, akár azért, hogy múlandó módon, de leginkább azért, hogy örökkévaló módon ízleltessék velünk az eljövendő világ erőit. Boldog az az ember, akit hite Jézushoz vezet, boldog az az ember, aki megérinti Őt, még boldogabb az az ember, aki igazán mindent elmond Neki, és az igazán boldog, aki hallja a szót, eredj el, a te hited megtartott téged, gyógyulj meg a te bajodból.
Ámen

Imádkozunk!

Köszönjük Urunk, hogy Te olyan közel vagy hozzánk, elég kinyújtani kezünket. Köszönjük, hogy a Te szíved annyira nyitott reánk, elég kimondani önmagunkat. Köszönjük, hogy Tenálad mindig kész a kegyelem. Köszönjük, hogy a Te gyógyító, szabadító, üdvözítő erőid vesznek körül minket és hordoznak ebben a törékeny, fáradtsággal teli, múlandó földi életben, és hordoznak úgy, hogy mindig megőrizzük és meglássuk a csodálatos eljövendőt, az örökkévalót, amelyre hívogatsz mindannyiunkat. Eléd hozzuk, Mennyei Atyánk. és nem titkoljuk Előtted nyomorúságainkat, bajainkat, vétkeinket, bűneinket, betegségeinket. Feloldozást kérünk, gyógyulást, erőidért könyörgünk, hogy megtapasztalhassuk, milyen az általad megindított élet. Könyörgünk a betegekért, a gyógyulásukért, hogy majd velük együtt itt, a gyülekezetben magasztalhassuk és dicsőíthessük szabadító irgalmadat. Gyászolókért könyörgünk, akik koporsó mellett állnak meg, vigasztald, bátorítsd, újítsd hitüket. Mi magunkért könyörgünk, Mennyei Atyánk, hadd legyen számunkra a Te igéd most áldott buzdítás, erősítés, meghívás, hogy életünk minden percében azzal a szabadsággal, örömmel és élő reménnyel igyekezzünk Hozzád, hogy Tenálad ott vannak a szabadításnak, a megújulásnak erői. Kérünk Krisztusért, a mi Üdvözítőnkért hallgasd meg könyörgésünket.
Ámen